Mikor aránytalan mértékű a helyi adó, illetve mikor diszkriminatív a helyi adóztatási gyakorlat? Mit tehet az adózó, ha nézete szerint az önkormányzat az ingatlanait aránytalan mértékű adóval terheli vagy az adót diszkriminatív módon állapítja meg? Milyen eljárás keretében nyílik lehetősége az adózónak a jogszabálysértőnek tekintett helyi adórendelettel szembeni jogorvoslatra? Visszakaphatja-e az adózó az általa már befizetett helyi adót, illetve milyen mértékű kamat illeti meg? A ProfitLine.hu összeállítást készített a fenti kérdések tisztázására az önkormányzati rendeletek felülvizsgálatát végző Kúria joggyakorlata alapján.
Az önkormányzati adóztatás törvényi keretei és korlátai
A helyi önkormányzatok Magyarország Alaptörvénye alapján a törvény keretei között dönthetnek a helyi adók fajtájáról és mértékéről. Az önkormányzati rendeletalkotás joga azonban nem biztosít teljes szabadságot az önkormányzatok számára, mivel annak egyéb, magasabb szinten álló jogszabályok – elsődlegesen a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) – szabnak korlátokat. A Htv. 6. § c) pontja szerint a helyi önkormányzat az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan a törvényben meghatározott adómaximumra figyelemmel állapíthatja meg. Jogszabálysértő ezáltal az a helyi adórendelet, amely az adóztatott vagyon értékéhez képest aránytalan mértékű és/vagy az adórendelet különböző adómértéket határoz meg (jellemzően körzetek, övezetek kialakításával), amely különbségtételt az önkormányzat nem tud a Htv. 6. § c) pontja szerinti szempontokkal megalapozottan indokolni.
Mikor aránytalan mértékű a helyi adó?
Az önkormányzati rendeletek felülvizsgálatára jogosult Kúria határozatai alapján az önkormányzat kötelezettsége az adómérték meghatározásakor az adózó teherviselési képességének, és annak vizsgálata, hogy az adó mértéke ne oldódjon el számottevően az adótárgy értékétől. Az adóalany teherbíró képessége a Htv. 6. § c) pontja tekintetében tehát nem az adóalany gazdasági fizetőkészségével és képességével áll összefüggésben, hanem az adótárgy értékével. A Kúria legújabb joggyakorlatában már a telkek forgalmi értékének 20%-át elérő éves telekadó mérték is súlyosan aránytalannak minősülhet, ezáltal a Htv. 6. § c) pontjába ütközik.
Milyen esetben diszkriminatív az adóztatás?
Kúria gyakorlata alapján az önkormányzatnak az adórendeletek megalkotása során figyelembe kell vennie az illetékességi területe alá tartozó telkek rendeltetését, azok földrajzi elhelyezkedését, a településre jellemző forgalmi értékeket általában és a településen belüli forgalmi értékekben jelentkező eltéréseket is. A Kúria értelmezésében tehát az eltérő adómértékek alkalmazása a települési telkek között olyan értékkülönbséget feltételez, amely alátámasztja, ésszerűen indokolja az adózók eltérő adókötelezettségét, az adózók közötti megkülönböztetést. Hátrányos megkülönböztetés ezáltal akkor állapítható meg, ha az adómérték a különböző körzetekben eltérő, és az eltérő mértéket az érintett önkormányzat nem tudja – a Htv. 6. § c) pontja alapján – a helyi sajátosságokkal megalapozottan indokolni.
Hogy volt régen...?
