Magyarországon több száz olyan település van, amely nem vet ki iparűzési adót, s ezzel a vállalkozások számára adóoptimalizálási lehetőséget teremt. A helyi adóról szóló törvény logikája szerint azonban nem elég a székhely-áthelyezés az adókötelezettség teljes átcsoportosításához.
A vállalkozásoknak arra is figyelniük kell, hogy ne keletkezzen telephelyük a székhely szerinti önkormányzat illetékességi területén kívül, különben meg kell osztaniuk az iparűzési adó alapját a székhely és telephely szerint illetékes önkormányzatok között.
Kis túlzással kijelenthető, hogy számos vállalkozó számára az iparűzésiadó-alanyiság elkerülése nem több, mint egy jól megfontolt stratégiai döntés, pedig az iparűzési adó be nem vezetésén kívül egyéb kedvezményezési lehetőségek is az önkormányzatok rendelkezésére állnak (pl. törvény adta lehetőségek között a vállalkozási szintű adóalap nagyságához kötött általános vagy egy-egy szektorra vonatkozó rendeleti mentességek, K+F rendeleti adómentesség stb.), amelyekkel orientálhatják a vállalkozások gazdasági letelepedését.
A társasági adó 9 százalékra csökkentésével korábban már erősödött Magyarország pozíciója a nemzetközi adóversenyben. Bár bővültek az itthon letelepedett, működő cégek lehetőségei, a hazai kkv-kat már nem érintette olyan előnyösen ez a változás, ugyanis a magyar termelő cégek számára már jó ideje az igazi terhet nem a tao, hanem a helyi iparűzési adó jelentette. Ebből az optikából nézve a forráshiányos települések adóversenye az egyik fontos tényező lehet a cégek országon belüli gazdasági letelepedése során. Az utóbbi években a székhely „belföldi adóparadicsomokban” történő bejegyzése, oda való áthelyezése, valamint iparűzésiadó-mentes településeken működő székhelyszolgáltatók igénybevétele közhelyszerű és könnyű megoldásként ivódott be a vállalkozói köztudatba, legyen szó akár adótervezésről, akár már egy ténylegessé vált kockázat enyhítéséről, utólagos kezeléséről.
Hogy volt régen...?
