Hogyan kell megosztani az iparűzési adót, ha a vállalkozó székhelye és telephelye különböző településeken van? Hogyan számoljon a vállalkozó, ha az érintett önkormányzatok egymástól eltérően foglalnak állást? A hvg.hu adózóna rovatának szakértője, dr. Verbai Tamás válaszol.
Az olvasó kérdése konkrétan így szólt: "Egy egyéni vállalkozó székhelye a lakcíme és üzlete, telephelye egy másik településen van. Iparűzési adóját komplex megosztással arányosítanánk. Eszközei 100%-ban a telephelyen. Az alkalmazott bére is a telephelyre számít bele. Az egyéni vállalkozó nyugdíjas, így maga után csak a havi 7050 Ft-ot fizette.
Példa számokkal: összes eszközérték 200 ezer Ft a telephelyen, összes személyi jellegű ráfordítás 195 000 Ft, ebből 85 ezer Ft egyéni vállalkozói egészségbiztosítás. A kérdésünk, hogy a székhelyen a személyi jellegű ráfordításnak 85 ezer Ft + (500 000 Ft x10%)-át vegyük, azaz 135 ezer Ft-ot?
Vagy csak a 85 ezer Ft-ot? Ha 135 ezer Ft-ot, akkor a telephelyen 195000-135000= 60 ezer Ft-ot? Az önkormányzatoktól eltérő válaszokat kaptunk. Kérem szíveskedjenek a példával levezetni a választ."
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény melléklete szerint a kérdéses esetben a vállalkozó élhet a komplex adóalapmegosztási módszerrel.
Amennyiben a vállalkozónak a székhely szerinti településen kívül legalább egy telephelye van, és az adóalapot az 2.1. pont szerint kell megosztani, akkor a magánszemély vállalkozó után figyelembe veendő személyi jellegű ráfordítás legalább 10%-át a székhely szerinti településhez kell kimutatni. A székhely, telephely(ek) szerinti településekhez (a továbbiakban együtt: települések) tartozó foglalkoztatottak – ideértve a magánszemély vállalkozó [52. § 26. a)– d) pont] esetében önmagát is – után a tárgyévben elszámolt személyi jellegű ráfordítások arányában osztható meg az adóalap.
Személyi jellegű ráfordításnak a melléklet alkalmazásában az tekintendő, amit a számvitelről szóló törvény annak minősít, és a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény, illetőleg a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján költségként elszámolható. A magánszemély vállalkozó esetében az önmaga után elszámolt személyi jellegű ráfordítás címén – az említett törvényekben foglaltaktól függetlenül – 500 000 Ft-ot kell figyelembe venni.
A fenti jogszabályi rendelkezések értelmében tehát az egyéni vállalkozónak az önmaga után felmerült személyi jellegű ráfordításra való tekintet nélkül 500 000 Ft összeget kell figyelembe vennie, melyből 10%-ot legalább a székhelyre kell elszámolnia, még akkor is, ha ott tevékenységet egyáltalán nem végez. Figyelembe véve, hogy a kérdés szerint az állandó jellegű iparűzési tevékenységet az egyéni vállalkozó a telephelyén végzi, így az egyéni vállalkozóra jutó fentiek szerinti diktált személyi jellegű ráfordítás 10%-át kell a székhely szerinti településhez kimutatni, azaz 50 000 Ft-ot.
Hogy volt régen...?
