Tovább folytatódik a vita arról, hogy jogalkotással okozott kárért perelhető-e az állam. A bírói gyakorlat szerint nem, s ennek megváltoztatására egyelőre kevés a remény – írja a hvg.hu.
Darázsfészekbe nyúlt a budaörsi önkormányzat, amikor pert indított a magyar állam ellen. A per tárgya ugyanis egy törvény, márpedig a magyar jogásztársadalom egyik évtizedek óta folyó, és máig nyugvópontra nem jutott vitája akörül forog, lehet-e jogalkotással kárt okozni. A vita annak ellenére tart, hogy a törvényhozók szándékai szerint a 2014-ben életbe lépett új polgári törvénykönyv (Ptk.) rendezte ezt a kérdést is.
Budaörs esetében az történt, hogy a parlament 2016 júniusában fogadta el a következő évi költségvetést, ebbe az utolsó pillanatban beletettek egy paragrafust az úgynevezett szolidaritási hozzájárulásról. Mindez az oktatás államosítása miatt történt. Miután a kormány bekebelezte az összes közoktatási intézményt, rájött, hogy túlvállalta magát, és még az sem teremt fedezetet az átvett iskolák működtetésére, hogy az önkormányzatok támogatását 27 milliárd forinttal megnyirbálták. Ezért kellett az úgynevezett szolidaritási adó, amellyel azokat a gazdagabb településeket sarcolták meg, ahol az iparűzési adó alapján számított adóerő-képesség egy főre vetített értéke meghaladja a 32 ezer forintot. Ez a Nemzetgazdasági Minisztérium számítása szerint összesen 166 önkormányzatot érintett. Különösen sokat kell befizetnie például Győrnek (közel 5 milliárdot), Tiszaújvárosnak (1,7 milliárdot) és Székesfehérvárnak (1,5 milliárdot). A pénzt az Államkincstár vonja le havonta a számlájukról. Kisebb önkormányzatokat a költségvetésükhöz képest súlyosabban érinthet az ügy, a Szeged melletti Algyő például 267 millió forintot fizet szolidaritási hozzájárulás címén, Paksnak 1 milliárdot, Budaörsnek pedig egészen kiemelkedően sokat, mintegy 2,1 milliárdot kell kifizetnie.
A kisvárosnak ez szinte elviselhetetlen teher, ráadásul ennél kevesebbet kap önkormányzati feladatainak ellátásért cserébe az államtól, tehát a saját bevételei terhére kell befizetnie a központi kasszába. Ez viszont ellentmond a kétharmados önkormányzati törvénynek, amely szerint saját bevételeivel a testület maga rendelkezik. A Budaörs Fejlődéséért Egyesület színeiben polgármesterré választott Wittinghoff Tamás vezette budaörsiek perre mentek, s álláspontjukat elfogadta a Fővárosi Törvényszék is. E szerint Budaörs nem kötelezhető arra, hogy saját bevételei terhére fizesse meg az államnak a szolidaritási hozzájárulást. Ezt az ítéletet bírálta felül a múlt héten a Fővárosi Ítélőtábla, az államnak adván igazat.
Azt kellett ugyanis a bíróságoknak első körben eldönteniük, hogy az állam egyáltalán perelhető-e a jogalkotással okozott kárért. Az államot képviselő Sárhegyi és Társai Ügyvédi Iroda azzal védekezett, hogy egy jogszabály jogellenességét visszamenőlegesen más nem, csak az Alkotmánybíróság (AB) mondhatja ki, s csak ez után merülhet fel a jogalkotással okozott kár lehetősége. Az elsőfokú bíróság nem fogadta el ezt az érvelést, a másodfokú viszont igen.
Már ez is előrelépésnek számít, ugyanis eddig a bíróságok majdhogynem következetesen elutasították azt, hogy az állam jogalkotással kárt tudna okozni. Ezt az ítélkezési gyakorlatot több legfelsőbb bírósági határozat is megerősítette azzal, hogy az állam a törvényhozói jogkörében eljárva szuverén és immunitást élvez. A jogszabályok pedig ez alapján az álláspont alapján a közjog területére tartoznak, nincs polgári jogi relevanciájuk. A bíróságok szerint ők mint másik hatalmi ág, nem vizsgálhatják felül a jogalkotói tevékenységet. Különösen igaz ez a költségvetésre, amelyben a parlament az állam rendelkezésére álló erőforrásokat a saját döntése alapján osztja el, s ebbe 2010-től még az AB-nek sem lehet beleszólása.
A jogászok egy része vitatja ezt a nézetet. Szerintük ez egy korábbi, XX. század elejéről itt ragadt álláspont, amelyen már túlhaladt a világ. Ez a magyar jogértelmezésnek és a kormánynak annyiból kellemetlen, hogy az EU-ban elszakadtak ettől a dogmától, sorra születhetnek olyan ítéletek, amelyek szerint az államnak kártérítést kell fizetnie a jogalkotással elkövetett károkozásért. Ilyen eset például a bírók nyugdíjba kényszerítése volt, ennek törvényi alapját az AB kilőtte, kártérítést viszont nem idehaza, hanem európai bíróságokon kellett keresniük a kárvallottaknak. Így járt a kormány az utalványokkal is, amikor kiszorította a magyar piacról a külföldi cégeket. Azt a jogszabályt kötelezettségszegési eljárás után az Európai Bíróság meszelte el, s egy választott bíróság komoly kártérítést is megítélt a Ticket Restaurant tulajdonosának.
Elvétve, de Magyarországon is volt példa arra, hogy a bíróság az államot marasztalta el. Ez történt akkor, amikor 2002-ben a szocialista–szabaddemokrata többségű parlament olyan módosítást fogadott el a gázellátásról szóló törvényhez, hogy a Magyar Energia Hivatal elnökét nyilvános pályázaton választják ki, s egyben az akkori vezető megbízatása megszűnik. Kaderják Péter azonban hat évre volt kinevezve, felmenteni körülményes lett volna, ezért a parlament, bízva abban, hogy jogalkotásért okozott kár miatt nem lehet perelni, törvénybe foglalta a kirúgás módszerét. Kaderják azonban perelt, s végül neki lett igaza. (Ebben a bíróság segítségére volt az AB is, amely 2007-ben kilőtte a törvénynek ezt a paragrafusát.) A per megnyeréséhez azonban pár kérdést meg kellett oldani, amit az állam védői terjesztettek elő. Például miért az államot perlik, amikor az Országgyűlés hozta a törvényt? Miért lenne joga Kaderjáknak a kinevezése idejére járó összegre? Hiszen az AB 2007-ben nem visszamenőleges hatállyal semmisítette meg a jogszabályt, amely 2002–2007 között jogszerűen hatályban volt. S egyáltalán, perelhető-e az állam?
A bírói gyakorlat szerint, mivel az Országgyűlés nem jogi személy, ezért perbeli jogképessége hiányában a diszfunkcionális működésével okozott károkért a magyar államnak van helytállási kötelezettsége. Az adott törvényi helyet pedig lényegében látszatjogszabálynak minősítette a bíróság, mert az AB szerint egyedi döntést alkotott a parlament normatív jogszabályba burkolva. Ez pedig jogellenes, ezért végül annak ellenére elmeszelték az államot, hogy a törvény 2007-ig hatályos volt.
Egy másik ügyben másképp ítélt a bíróság: hiába mondta ki az AB, hogy a luxusadó alkotmányellenes, ezt nem visszaható hatállyal tette, ezért a bíróság szerint nem jár kártérítés annak, aki az adót befizette az alatt az idő alatt, amíg a jogszabály hatályban volt. Már ebben az ítéletben is feltűnt, hogy a bírók szívesen támaszkodnának az AB-re akkor, ha a jogalkotással elkövetett károkozás miatt indul per. A jogászok egy része is elengedhetetlennek tartja azt, hogy a testület kimondja egy jogszabály alkotmányellenségét ahhoz, hogy azután emiatt kártérítést lehessen követelni. Többen ezt előrelépésnek tekintenék a mostani helyzethez képest, amikor e perek enyhén szólva is kétséges kimenetelűek.
A kérdés azonban, hogy mi volt a jogalkotó szándéka, ez pedig nem válaszolható meg egyértelműen. A jelenlegi Ptk.-t előkészítő szerkesztőbizottság ugyanis az egyik paragrafusban előírta volna, hogy „a jogalkotó az alkotmányellenes jogszabály alkotásával okozott kárért felel, ha az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes jogszabályt hatálybalépésének időpontjára visszamenőlegesen semmisítette meg”, a megsemmisítés időpontjától keletkezett kárért pedig akkor, ha nem visszamenőlegesen semmisítette meg az AB a jogszabályt. Ez a paragrafus kikerült azonban a végső szövegből, s a törvényjavaslat indoklása alapján a jogalkotással keletkező károkra az általános kártérítési szabályok alkalmazandók. Ezt pedig jelenleg mindenki a saját szája íze szerint értelmezi. Egy tanulmány ezt úgy magyarázza, hogy a bírósági gyakorlatot visszamenőleg is át kell értékelni, hiszen a törvényi szabályozás lényegében nem változott, viszont a törvényhozónak az a szándéka, hogy a jogalkotással okozott károk ügyében az állammal szemben is ítélkezhetnek a bírók, így ezt már eddig is megtehették volna.
Ezt az értelmezést gyorsan lehűtötte azonban egy friss ítélet: a Kúria ugyanis egy 2016-os ítéletében kimondta, hogy „a jogalkotásra mint az általános és absztrakt szabályok létrehozására irányuló tevékenységre nem alkalmazhatók a polgári jogi kárfelelősség szabályai. Önmagában a jogszabály hatálybalépésével esetleg bekövetkezett károsodás nem keletkeztet a jogalkotó és a károsult között polgári jogi jogviszonyt.”
Ehhez képest a budaörsiek ügyében a Fővárosi Ítélőtábla kifejezetten előremutató volt, amikor legalább azt „megengedte”, hogy ha az AB megsemmisít egy jogszabályt, akkor az utána lehetőséget ad kártérítési per indítására az állam ellen. Ennek csak az szab gátat, hogy az Orbán-kormány jelentősen limitálta, egyáltalán kik fordulhatnak az AB-hez, nem lehet általánosságban kérni a Donáti utcai bíráktól, hogy mondják ki egy jogszabály alkotmányellenességét. Ha befogadja is az AB a beadványt, nincs időbeli kötelezettsége a döntés meghozatalára. Budaörs mindenesetre idén tavasszal a testülethez fordult, ám a Fővárosi Ítélőtábla döntése értelmében addig köteles az évi több mint 2 milliárd forintot befizetni az állam kasszájába, amíg az AB ki nem mondja a jogszabály alkotmányellenességét.
Hogy volt régen...?
