Korántsem elsősorban hólapátolás, hanem alapkompetencia-fejlesztő képzések, üvegházi munka és az önkormányzati intézményekben végzendő szakipari feladatok is várnak a téli időszak közmunkásaira – írja a Népszabadság.
A kormány 100 ezer ember képzését 24 milliárd forint EU-támogatásból, a szintén 100 ezer munkanélküli közfoglalkoztatását pedig a költségvetési előirányzat megemeléséből származó 19 milliárd forintból finanszírozza majd.
Míg tavalyelőtt 20 ezer, idén már mintegy 200 ezer embert von be idén a téli közmunkába a kormány: az állástalanok ötven százaléka novembertől jövő április végéig közfoglalkoztatásban vesz részt, további százezren pedig képzést kapnak december és 2014. március vége között. (Mindez vélhetően az év végi foglalkoztatási statisztikákon is nagyot dob majd –a közmunkások mind a munkahelyek számában, mind a foglalkoztatottsági adatokban javítják a képet ugyanis, miközben – a szezonalitás miatt – a téli program statisztikailag még szebb kimutatásokat hozhat).
Az átmeneti időszak tervezésénél kiemelt szempont, hogy értékteremtéshez kapcsolódó foglalkoztatási formákat biztosítsanak. Ilyen például a mezőgazdasági termékek fűtött fóliás, üvegházi termelése, feldolgozása, értékesítése, az önkormányzatok vagy azok intézményeihez kapcsolódó szakipari munkák elvégzése, valamint a szociális és lakossági szolgáltatások nyújtása – tájékoztatta lapunkat a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM).
„Nem fog 100 ezer ember havat lapátolni. A Belügyminisztérium bevonásával olyan programon dolgozunk, amilyen eddig még nem volt” – mondta Czomba Sándor, az NGM foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára a közelmúltban egy sajtóbeszélgetésen. A nyolc általánost végzettek alapkompetencia-fejlesztő, illetve betanító jellegű képzéseken, az érettségizettek és diplomások államilag elismert – például OKJ-s – kurzusokon vehetnek részt. Ők a képzés ideje alatt a közfoglalkoztatottakat megillető garantált közfoglalkoztatási bért (a legalább középfokú iskolai végzettséget, illetve szakképesítést igénylő munkakör betöltése esetén ez jelenleg havi 96 800 forint) kapják, de csak napi négyórás elfoglaltságra számítva.
Ebben az évben 300 ezer embert vonnak be a közmunkaprogramokba. Az elsődleges cél persze továbbra is az, hogy a versenyszférában nőjön az állások száma, de ha az a kérdés, hogy segélyt vagy munkát adjanak a munkanélkülieknek, egyértelműen az utóbbira szavaznak – ezért is jelentették be a 200 ezer embert érintő téli programot. „Nagy baj lenne, ha 2017-ben és 2018-ban is több százezer közfoglalkoztatottal kellene terveznünk, de be kell látni, hogy amíg be nem indul a gazdaság, szükség van ezekre az átmeneti megoldásokra” – mondta az államtitkár. Szavainak némileg ellentmond a Policy Agenda napokban publikált elemzése. Eszerint ugyanis az adatok mutatják, hogy az Európai Unió által biztosított forrásokon kívül a kormány alig fordít további összegeket új munkahelyek létrehozására.
Míg 2012-ben 17 ezer új munkahelyet támogattak mobilitási programmal, munkahelyteremtő pályázattal, a pályakezdők és az önfoglalkoztatóvá válás segítésével 13,5 milliárd forintból, addig ugyanebben az évben 131,9milliárd forintot költöttek – a KSH adatai szerint havi átlagban – 90 700 közmunkásra.
Azaz az állam egy új munkahelyhez vagy a régi megtartásához átlagosan 800 ezer forintot adott, a közmunkásokra viszont fejenként 1,45 millió forintot költött. Miközben a közmunkára fordított forrásokat évente ismét be kell tenni a rendszerbe, addig a nyílt munkaerő-piaci álláshelyek létrehozása egyszeri befektetést igényel, és tartósabban csökkenti a munkanélküliséget – állapítják meg a Policy Agenda szakemberei, akik elemzéseikben korábban már bemutatták a közmunkaprogramokkal kapcsolatos problémákat. A legfőbb gond az, hogy bár a közmunka politikai értelemben igen látványos, hiszen egyszerre akár 100 ezer embert is érinthet, a tapasztalatok azt mutatják, hogy azok aránya, akik a közmunka letelte után képesek a nyílt munkaerőpiacon elhelyezkedni, 10 százalék alatt van.
Az állam foglalkoztatáspolitikai eszközrendszerének forrása a Nemzeti Foglalkoztatási Alap (korábban Munkaerő-piaci Alap). Összege 2007–2013 között évente átlagosan 342 milliárd forint volt, amelyből az álláskeresési támogatást, a foglalkoztatási célú uniós programok hazai önrészét, munkaerő-piaci programok támogatását, képzési programok finanszírozását fizette a kormány. Elvileg ez a forrása annak, hogy ha egy térségben váratlan krízis keletkezik – mint például most Dunaújvárosban a Dunaferr várható leépítése miatt –, akkor legyen eszköz a kormányzat kezében valamilyen átmeneti vagy végleges megoldásra.
Éppen akkor van szükség ezekre a pénzekre, amikor a legnagyobb a válság, hiszen ilyenkor megnő az elbocsátások száma. Az államnak nem szabad hátrébb vonulnia –olvasható a Policy Agenda elemzésében. Ennek azonban éppen az ellenkezője történt: míg 2007–2008-ban EU-s források nélkül 60 és 72 milliárdot fordított a kormányzati foglalkoztatási és képzési támogatásokra, ez a szám 2012-re 26,8 milliárd forintra csökkent, és a mostani tervek szerint sem éri el a 35 milliárd forintot.
A mostani kormány alapvető szemléletváltozást hozott a foglalkoztatáspolitikában. Az állástalanok támogatási ideje radikálisan – főszabály szerint 3 hónapra – csökkent, ezzel párhuzamosan pedig egyre nagyobb összegeket fordítanak a közmunkaprogramok finanszírozására. Míg 2010-ben nulla forintot költött az állam közmunkára a Munkaerő-piaci Alapból, addig tavaly ez az összeg 132 milliárd forint volt, idén pedig a tervek szerint már 154 milliárd forint lesz. Közmunkára és álláskeresési támogatásra 2007-ben még a Munkaerő-piaci Alap negyedét költötték el, most már 60-65 százalékát – derül ki a Policy Agenda elemzéséből.
Hogy volt régen...?
