Mintegy félmillióan élnek tartós szegénységben, és két és fél millió ember tartozhat az alsó középosztályhoz, őket komolyan fenyegeti a lecsúszás veszélye – jelentette ki az emberi erőforrások minisztere.
Balog Zoltán minisztert azzal kapcsolatban kérdezték a Kossuth Rádió 180 perc és az M1 Ma reggel című műsorában, hogy pénteken bejelentette: 905,8 milliárd forintot költ Magyarország szegénységellenes stratégiára a következő hét évben. Ebből tartósan rászorulókra mintegy 95 milliárd, az alsó középosztályra 540 milliárd, a középosztályra 270 milliárd forint jut, míg a „felső tízezerre” egyáltalán nem költenek - hangzott el a pénteki budapesti sajtótájékoztatón azt követően, hogy az Európai Bizottság jóváhagyta az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Programot.
A miniszter a Kossuth rádióban úgy fogalmazott: nagy vita van a szegénységről, ami „nem nélkülözi a pártpolitikai manipulációt”. Hozzátette: a kormány szerint súlyos a helyzet szegénységügyben, de ha komolyan veszik a Központi Statisztikai Hivatal által mért adatokat, amelyeket az Európai Unió statisztikai rendszere hitelesít, akkor elmondható, hogy a jövedelmi szegénység kismértékben csökkent, ez azt jelenti, hogy van kilépési lehetőség a nagyon mély szegénységből, amely „elsősorban a közfoglalkoztatásnak köszönhető”.
Körülbelül félmillióra becsülik a minisztériumban azoknak a számát, akik tartós szegénységben élnek, kettő és fél millióra azokét, akiket „klasszikusan alsó középosztálynak neveznek”, őket „komolyan fenyegeti a lecsúszás veszélye”, és körülbelül „6,7-7 millió ember a klasszikus, megerősödött középosztály”. A leghátrányosabb helyzetű térségek az ország keleti, északi részein találhatók, amelyek Balog Zoltán szerint „nincsenek bekapcsolva az ország vérkeringésébe”. Ezért a program fontos célja a területi hátrányok kiegyenlítése, hogy ott segítsenek, ahol a leginkább szükség van rá.
Olyan javaslatot visznek tavasszal a kormány elé – ígérte a miniszter –, amely szerint az állami szolgáltatásoknak, az oktatásnak, az egészségügynek, a szociális és a kulturális ellátásnak is annyira rugalmasnak kell lennie, hogy a hátrányos helyzetű térségekben más módon, adott esetben erősebben, intenzívebben jelenjen meg. Példaként említette, hogy kisebb csoportlétszámnál is fejlesztő pedagógusokat kell foglalkoztatni, mert „a gyerekeknél kell megtörni a szegénység ördögi körét”, ők a legveszélyeztetettebbek, a legkiszolgáltatottabbak.
Hogy volt régen...?
