Két fontosabb következménye lehet Orbán Viktor szombati bejelentésének. A települések adósságának részleges átvállalása a szigorúbb központi felügyelettel párosítva egyrészt megállíthatja az eladósodás folyamatát. Másrészt viszont egy új fejezet nyílhat az átvett tartozások visszafizetése során, vagyis, hogy a központi kormányzat az eredeti tervek (időzítés és összeg) szerint teljesíti-e a "sápot". A miniszterelnök mai fél mondata a közelmúltbeli események fényében (végtörlesztés, tranzakciós illeték, bankadó) fontos lehet a bankok számára – írja a portfolio.hu.
Orbán Viktor szombati bejelentése alapján a kormány döntött a helyi önkormányzatok adósságának részleges konszolidálásáról. Ezek szerint a központi költségvetés - a népesség és a bevételtermelő képesség alapján - differenciáltan vállalja át a települések adósságát és ezzel összesen 1956 önkormányzat 612 milliárd forintnyi tartozásállománya kerül a központi költségvetéshez.
Az adósságátvállalás kedvező következménye lehet, hogy véget vethet az önkormányzatok eladósodásának. A kormányfő elmondása szerint az önkormányzati rendszer zárttá akarják tenni abban a tekintetben, hogy egy település csak olyan feladatot lásson el, amelyre megvan a fedezete. Az adósság újratermelődésének megakadályozásában pedig az is segíthet, hogy az idei évtől az önkormányzatoknak a kormány előzetes engedélyére van szükségük a hitelfelvételhez.
Ez a folyamat pedig az államháztartás egésze szempontjából üdvözlendő, mivel a kiszámíthatóbb önkormányzati gazdálkodás nem okoz meglepetést a hiánycélt mindenáron teljesíteni akaró mindenkori kormánynak. A 2010-es költségvetéssel kapcsolatos negatív tapasztalatok ugyanis még mindig a mostani kormány emlékezetében élhetnek: 2011 februárjában a költségvetési ügyekért felelős Nemzetgazdasági Minisztérium is meglepődött azon, hogy a várakozásoknál rosszabb egyenleget produkált az önkormányzati alrendszer, melynek következtében a kormány nem tudta teljesíteni a 3,8%-os hiánycélt.
A most bejelentett adósságátvállalás után azonban egyelőre megválaszolatlan maradt az egyik legfontosabb kérdés: mi lesz az átvállalt adósság sorsa, mihez kezd vele a kormány? A kormányfő ezzel kapcsolatos mondata, miszerint "akik előre gondolkodnak, azoknak van egy-két rossz sejtésük", és ezek nem mindegyike indokolatlan, nem sok jót vetít előre. Úgy fogalmazott, hogy a döntés nem fog tetszeni azoknak, akik abban voltak érdekeltek, hogy szedjék a sápot a településektől. Az önkormányzati szektor hitelezőiként a bankok minden bizonnyal felfigyeltek a miniszterelnök ezen fél mondatára. Felmerül ugyanis a kérdés, hogy - bár a központi költségvetés megbízhatóbb adós a bankok számára - a kormány mennyire fogja érvényesíteni erősebb alkupozícióját a pénzintézetekkel szemben, vagyis kapnak-e újabb terhet a nyakukba a bankok (például a devizaadósság esetében felmerül a fix árfolyamon való törlesztés lehetősége, vagy egy megosztott teherviselés az árfolyamhát rendszeréhez hasonlóan).
A devizaadósságok kapcsán fontos megjegyezni, hogy sok önkormányzat az alacsony hitelkamat és a magas forintkamat adta lehetőségeket (carry trade spekuláció) igyekezett kihasználni a 2007-2008-as időszakban (lásd Hódmezővásárhely svájci frankban denominált kötvénykibocsátását, ami különböző pénzpiaci ügyletekkel 1,8 milliárd forintos hasznot hozott a városnak). Ezért a most átvállalt devizaadósság egy részének esetleges elengedése komoly erkölcsi kockázatokat vetne fel. (A Magyar Nemzeti Bank legfrissebb adatai szerint a teljes önkormányzati kötelezettségállomány 54%-a devizában áll fenn.)
Hogy volt régen...?
