Egyre látványosabban nyirbálja a központi hatalom az önkormányzatok önállóságát. Ennek legutóbbi jele a hulladékszállítás díjbeszedésének központosítása vagy az iskolák működtetésének elvétele. Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke szerint mindez egy folyamat része. Interjú a Szabad Földben.
– Az önkormányzatiság hattyúdalát éljük?
– Remélhetőleg nem, de az bizonyos, hogy az önkormányzatok körül lassanként elfogy a levegő. Pedig az önkormányzati törvény a rendszerváltás egyik legfontosabb jogszabálya, hiszen szétválasztotta a központi és a helyi hatalmat, s ez utóbbit szabályozta. Feladatokat, hatásköröket írt le, s mindehhez a szükséges pénzeszközöket és vagyont hozzárendelte. Rendkívül sok jogosítványt, lehetőséget kaptak a települések.
– Egyes vélekedések szerint túlságosan sokat is.
– Ezen lehet vitatkozni. Az kétségtelen, hogy mivel kétharmados törvényről volt szó, és mivel látszott, hogy az akkori ellenzék az 1990-es őszi önkormányzati választásokon tarolni fog, a tárgyalások során összefogtak és elérték, hogy a hatalom minél nagyobb szeletét hasítsák ki az önkormányzatoknak – vagyis maguknak.
– A törvényhez aztán, éppen azért, mert kétharmados, nem is nyúlt senki.
– Nem tudtak, hiszen 2010-ig egyetlen politikai erőnek sem volt önállóan kétharmada. A támogatás csökkentésével, a finanszírozás nélküli többletfeladatokkal, illetve a helyben beszedett adók egyre jelentősebb mértékű elvonásával tudtak nyomást gyakorolni a helyi hatalomra. Ez azonban akkor még kevéssé érintette érzékenyen az önkormányzatokat, hiszen volt vagyonuk, ezáltal ellensúlyozni tudták az elvonásokat.
– Mi változott meg a hat évvel ezelőtti választások nyomán?
– Megszületett az Alaptörvény, ami lényegében megszüntette a települések önkormányzáshoz való jogát, s azóta fokozatosan csökken az önkormányzatok mozgástere például a gazdálkodás, az oktatás, a hatósági feladatok, a betegellátás területén. Érdekes módon éppen azok ágálnak legvehemensebben a központosítás mellett, akik húsz évvel korábban az önrendelkezés legnagyobb bajnokai voltak…
– Ráadásként pedig visszaállították a járási rendszert.
– A járások visszaállítása önmagában nem baj, hiszen vannak olyan adminisztratív hatáskörök – például bizonyos okmányok kiadása –, amelyek korábban sem számítottak önkormányzati feladatnak. A probléma inkább az előkészítetlenségből, illetve bizonyos mértékig a határok kialakításából adódott. A járások visszaállítása már azt az irányultságot jelzi, ami manapság kezd kiteljesedni: egyre több feladat megy át választott vezetők helyett kinevezettek kezébe, a kinevezések pedig többnyire politikai alapon történnek, ami által megszűnik a civil kontroll.
– Milyen arányban van a pénzeszközök megvonása és a feladatok csökkentése?
– Ahogy említettem, a központi hatalom már 2010 előtt is egyre több forrást vont el az önkormányzatoktól, amelyek aztán az uniós pályázatok önrészére, a kötelező fejlesztési feladatokra, esetleg magára a működésre hitelt vettek fel és ezáltal eladósodtak. Az adósságot 2012 körül ugyan nagyvonalúan átvállalta helyettük az állam, de ezzel párhuzamosan az elvett feladatokkal újabb forrásokat is megvont, ami jóval több volt annál, mint amennyit a feladatokra korábban az önkormányzatok költöttek. Az önkormányzatok pedig ennek következtében esetenként újabb feladatokat kényszerültek elhagyni.
Hogy volt régen...?
