Ötvenéves a Madártani Egyesület

1974. január 6-án alakult meg a Magyar Madártani Egyesület. Fél évszázad alatt a kétszáz alapítóból tízezer tagot és negyvenezer támogatót számláló szervezet lett.

Az alapításra emlékezve az MME az ötven év madártani és természetvédelmi munkásságát áttekintő ülést tartott Gödöllőn, a Királyi Kastély Lovardájában. Az eseményt a BirdLife International főigazgatója, Martin Harper nyitotta meg, hangsúlyozva az egyesület szerepét a regionális és nemzetközi természetvédelemben.

1974 januárjában az alapító kétszáz lelkes madárvédő a Fővárosi Állat és Növénykert Barlang mozijában hozta létre a Magyar Madártani Egyesületet. A vezetők nemzetközi mintára széles társadalmi bázison alapuló, modern civil szervezetté alakították az egyesületet. A társadalmi nyitást követte a tevékenységek bővítése más fajcsoportokkal és általános természetvédelmi kérdésekkel, 1990-ben a szervezet nevét is kiegészítették Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületre.

Az MME 1993-ban alapítóként vett részt a BirdLife International létrehozásában, és azóta is a nemzetközi szervezet meghatározó tagja. A tagok harminc területi szervezetbe tömörülnek, önkéntes csoportok hálózatával az egész országot lefedve. Az egyes szakterületekre az évtizedek során nyolc szakosztály jött létre, és az MME ifjúsági tagozata legújabb szervezeti egységként a 16-30 éves korosztály lelkes természetvédőit tömöríti.

Az egyes fajok állományváltozásának, elterjedésének és természetvédelmi problémáinak meghatározására számos felmérési, kutatási programot valósítottak meg a fél évszázad alatt. A Madárgyűrűzési Központ és a Monitoring Központ adatbázisai nemzetközi tekintetben is kiemelkedőek, több tízmillió adatrekordot tárolnak, az eredmények a nagy összefoglaló munkák mellett az interneten is elérhetőek mindenki számára.

Az egyesület az évtizedek során kimagasló eredményeket ért el a ragadozómadár-védelem területén, többek között a kerecsensólyom, a kék vércse és a parlagi sas védelme terén műfészkek kihelyezésével, áramütés és mérgezés megelőzési programokkal és élőhelyvédelmi intézkedésekkel.

A kerecsensólyom, amelyet a jubileumi év madarává választottak, jól szemlélteti az egyesület történetét. A hetvenes évek közepére a faj a kipusztulás szélére sodródott, ezért az egyesület önkéntesei és vezetői komoly erőfeszítést tettek megmentése érdekében. Ezeknek köszönhetően az állomány mára elérte a 180-200 párt, és a kerecsensólyom teljes eurázsiai elterjedési területén a magyarországi a legbiztosabb állománya. A megemlékezés a ragadozókon kívül kiemelte továbbá a túzokot, fehér gólyát, fekete gólyát, szalakótát, gyurgyalagot, gyöngybaglyot mint zászlóshajó fajokat célzó védelmi programokat.

Az MME tevékenységi köre idővel a kétéltűek és hüllők, később az emlősök, majd a lepkék és szitakötők bevonásával bővült; a szervezet felmérési, kutatási, védelmi és oktatási tevékenységet indított ezen fajcsoportok védelme érdekében is. A rákosi vipera megmentésére indított program részeként létrehozták a rákosivipera-védelmi központot, ahol a faj megmentése érdekében mesterséges szaporító program is működik.

Az MME-nek a táborok, környezeti nevelési, madarász suli és ovi, madárbarát kert programok segítségével évente sok tízezer embert sikerült közvetlenül megismertetnie természeti értékekkel és aktív cselekvésre buzdítani őket.