Egyelőre nem merült fel senki más a jobboldalon főpolgármester jelöltnek Tarlós Istvánon kívül, ő továbbra is élvezi a kormányfő bizalmát. A főváros átszervezéséhez ugyanakkor ebben a kormányzati ciklusban szinte biztosan nekifut a Fidesz, főleg, hogy megvan az alkotmánymódosításhoz szükséges többsége – írja a hvg.hu.
Tarlós Istvánnal kell majd megküzdenie októberben az ellenzék főpolgármester jelöltjeinek – jelen állás szerint ez a forgatókönyv tűnik a legvalószínűbbnek, a Fideszből, a kormányból és a városházáról származó információink szerint is. Így míg az ellenzéki oldalon annak ellenére is komoly helyezkedés van, hogy az MSZP-nek Horváth Csaba személyében elvileg már megvan a hivatalos jelöltje, a kormányoldalon a jelek szerint az állandóságra szavaztak.
„Tarlós István töretlenül bírja Orbán Viktor bizalmát, a kormányfő szerint a főváros vezetése elsősorban műszaki kérdés, nem szociológusokra vagy történészekre kell bízni, hanem mérnökemberre, amilyen a főpolgármester is, hiszen itt az a fontos, hogy épüljenek a közművek, felújítsák az utakat, járjanak a buszok” – adott pár szavas illusztrációt egy kormánytag a fideszes kiválasztási logikáról. (Tarlós István mélyépítő mérnök, Demszky Gábor szociológusként volt főpolgármester.) Forrásunk szerint ráadásul Orbán Viktor kifejezetten elismeri, hogy a főpolgármester „óriási erőfeszítésekkel hozta rendbe az előző városvezetés által katasztrofális állapotban hátrahagyott nagyberuházásokat, elég például a 4-es metróra gondolni”.
Szabad a pálya?
A főpolgármester ráadásul készséggel együttműködik a Fidesz egyik legfontosabb tervének, a nonprofit alapon működő állami közműszolgáltató létrehozásának megvalósításában, és a jelek szerint nagy, fővárost is érintő ügyekben nem fogja „önállóskodással” megnehezíteni a kormány munkáját. Többen megemlítették ugyanakkor, hogy a főpolgármester szerda reggeli köztévés szereplésével (amiben régi szövetségese, a volt MSZPM/MSZP-tag Pető György helyzetbe hozása kapcsán arról beszélt, a kormányban is nagyon sok volt MSZMP-s ül) biztosan nem szerzett jó pontokat a Fidesz vezetésében.
Egy városházi forrásunk szerint ráadásul személyi ambíciók sem látszanak egyelőre a jobboldalon a főpolgármesteri tisztséget illetően, igaz, mint megjegyezte, „a kormányalakítás is eldönthet pár dolgot: ha ott kimarad valaki, aki egyébként fontos, elképzelhető, hogy megkínálják a poszttal". Ez ellen szól ugyanakkor, hogy a felmérések szerint Tarlós István egyelőre a legtámogatottabb induló. Igaz, mint forrásunk megjegyezte, „a jelen helyzetben azért nem is annyira vonzó ez a poszt, mint korábban volt”. Jelenleg ugyan a főpolgármesteri pozíció jelenti a magyar közjogi rendszerben a legerősebb legitimációt (hiszen a városvezetőt közvetlenül választják), de könnyen lehet, hogy ez középtávon már megváltozhat, azt ugyanis minden forrásunk biztosra vette, hogy az újabb kétharmados parlamenti többség birtokában a Fidesz hozzálát a főváros közigazgatási rendszerének átalakításához.
Budapest esetleges átszervezése mögött politikai megfontolások is húzódhatnak: az április 6-i választások eredménye is azt mutatta, hogy a baloldal a fővárosban a legerősebb, és nem kizárt, hogy a Fidesz-KDNP nem képes megszerezni a közgyűlési többséget. A főpolgármester-választásnak ugyanakkor – egyes, a kormánypárt megrendelésére készült, nem nyilvános felmérések szerint – továbbra is Tarlós István az esélyese. Nem véletlen, hogy a baloldalon a választások után többen felvetették, talán mégsem az MSZP-s Horváth Csabának kellene indulnia, hanem egy másik, szélesebb támogatói kört maga mögött tudó jelöltet kellene találni.
Kormányzati forrásunk pragmatikusabb oldalról közelítette meg a kérdést: „ha most megnézzük a főváros működését, azt látjuk, hogy a kerületek komoly jogosítványokkal bírnak, és a főpolgármesternek is vannak hatáskörei, és persze reprezentálnia is kell a várost. Ellenben a Fővárosi Közgyűlés csupa olyan dologról dönthet nagyrészt, amikhez alapvetően az állam adja a pénzt, például a BKV működési kérdései. Ez így egy álságos dolog, egy politikai legitimitással bíró testület dönt valójában rajta kívülálló ügyekről”. A politikus így azt valószínűsítette, hogy a főváros átszervezése azzal jár majd, hogy a 23 kerületi vezető egyfajta „budapesti szenátusként” dönthetne az eddiginél korlátozottabb hatáskörrel fővárosi ügyekben, és megmaradna a közvetlenül választott főpolgármesteri tisztség, egy kibővített szakmai kabinettel, de a Közgyűlés megszűnne.
Városházi informátorunk – hangsúlyozva, hogy egyelőre több forgatókönyv is fut egymással párhuzamosan – ugyanakkor azt mondta, „jelenleg a klasszikus city-koncepció tűnik a legesélyesebbnek”.
Régi a lemez.
A főváros és a kerületek több mint két évtizedes problémáját a Fidesz a kétharmados parlamenti többség ellenére sem tudta megoldani az előző ciklusban. Az új önkormányzati törvény 2011 tavaszán elkészült koncepciójában még három lehetséges verziót vázolt fel a Belügyminisztérium: az egységes fővárosi önkormányzat megvalósítását, a jelenlegi rendszer fenntartását a hatáskörök némi átrendezésével, illetve az úgynevezett city-koncepciót. Utóbbi azt jelentette volna, hogy a belső kerületek összeolvadtak volna, a külsőkből pedig 2-4 önálló önkormányzat alakult volna.
A 2011 végén elfogadott önkormányzati törvény végül lényegében érintetlenül hagyta a főváros és a kerületek viszonyát, de néhány fontos részletkérdésben inkább a kerületeknek kedvezett: fővárosi feladatként határozta meg például a tömegközlekedés biztosítását, de a parkolás üzemeltetését – ami bevételt termelhetne az előbbi feladathoz – már a kerületek kapták. Az elmúlt négy évben általában is jellemző volt, hogy a kerületek igyekeztek magukhoz vonni a bevételeket: 2010 végén például Rogán Antal belvárosi polgármester javaslatára a kerületek kezébe került az idegenforgalmi adó kivetésének joga.
A fővárosi önkormányzat alapvető problémája az, hogy nincs olyan saját bevétele, amely fedezhetné a nagy közszolgáltató rendszerek – mindenekelőtt a közlekedés – fenntartását. Ilyen bevétel lehetett volna a dugódíj, amelynek bevezetéséről 2012 nyarán el is készült a törvénymódosító javaslat, de a parlament leszavazta azt. A hivatalos magyarázat szerint a kormány attól tartott, hogy az Alkotmánybíróság elkaszálja a törvényt, de valószínűbb, hogy a kormánypárt politikailag nem akarta felvállalni ezt a várhatóan nagyon népszerűtlen intézkedést. Kifejezetten hátráltatták például a dugódíj bevezetését egyes kerületi polgármesterek.
Saját bevételek híján a főváros a központi költségvetésre, vagyis a kormányra van utalva, és minden évben külön alkut kell folytatnia, hogy megkapja a szükséges támogatást. A dugódíj leszavazása után kiadott közleményében például nem véletlenül írta Tarlós István főpolgármester, hogy „finanszírozhatatlanná válhat a BKV”, ha nem pótolják a kieső bevételt, ezzel is igyekezett nyomást gyakorolni a kormányra, amely végül csak talált 23 milliárd forintot a 2013-as költségvetésben a tömegközlekedés támogatására, majd év közben még került 7 milliárd forint erre a célra.
Hogy volt régen...?
