A szokásos összevonás helyett kettéválasztottak egy intézményt Csongrádon. A könyvtár és a múzeum külön működtetve többe fog kerülni, de a döntésnél nem a költséghatékonyság számított.
A Csongrádi Információs Központ Csemegi Károly Könyvtár és Tari László Múzeum névben, mint cseppben a tenger, benne van a magyar önkormányzati lét minden nyomorúsága.
A városok képviselő-testületei gyakran vonták, vonják össze a hozzájuk tartozó intézményeket. Ez a találmány nem köthető párthoz, bal- és jobboldali vezetésű települések egyaránt választották ezt a megoldást. Az állam már a kilencvenes évek közepétől csökkentette az oktatási és művelődési intézmények működésére szánt normatív támogatást, a hiányt az önkormányzatoknak saját bevételeikből kellett pótolniuk. Közben a választók azt várták el, hogy a helyhatóság ne csak működtesse, amit rábíztak, hanem utat, járdát is építsen, újítsa fel a középületeket. Ez többnyire pályázati támogatással lehetséges, ahhoz pedig önerőre is szükség van. Ezt spórolással lehetett előteremteni. Amikor egy intézménnyé vontak össze két, külön épületben működő iskolát, vagy a művelődési központot a könyvtárral, az érv a döntés mellett – iskolák esetén a gyermeklétszám csökkenésén túl – az volt, hogy így kevesebbe kerül a fenntartás, ez az ára annak, hogy a település fejlődhessen.
Hogy volt régen...?
