Halmos János érdemei elvitathatatlanok Budapest folytatódó fejlődésében, de a kormány sokasodó önkényes beavatkozásai miatt 1906-ban felmentését kéri tisztsége alól.
A városegyesítés nagy generációja a Millenniumot követően, mintha varázsütésre, egyszerre hagyta el a közélet színpadát. Rövid átmenet után összeállt egy új korszak városvezetése – mint később kiderült: egy évtizedre. Ebben Halmos Jánosnak jutott a polgármester szerepköre. Ő lett 1897-ben Budapest harmadik polgármestere. A várost financiális gondok gyötörték, tartalékai fogytán járt. S mindenekelőtt a régóta esedékes „új fővárosi törvény” hiányával kellett megküzdenie.
A város szuverenitásának megőrzésére, a hatáskörök meghatározására és biztosítására tett kísérleteivel nemigen jutott előrébb. Bár talán nem őt, de a várost egyre több gáncs érte. Például általános tisztújítást rendelt el a kormányzat (1896. december, és ismét Halmost választották polgármesterré). Az ezzel járó időrabló procedúra persze hátráltatott minden munkálatot. Összegezve: elmaradtak a zászlóra tűzhető sikerek. Az uralkodó mégis elégedett lehetett a polgármesterrel. A Millennium tető alá hozásában való közreműködéséért a Ferencz József-rend lovagkeresztjét, a városegyesítés és saját pályája negyedszázados fordulójára Vaskoronarendet, királyi tanácsosi címet kapott. Az élclapok viszont egyre gyakrabban ábrázolták nyugalmat kedvelő, konfliktust kerülő, hatalmat tisztelő bürokratának. Megbízatása lejártakor a közgyűlés mégis egyhangú döntéssel hosszabbította meg mandátumát. Ezúttal nem hirdetett programot, „nagy gondok és nehéz küzdelmek évei” -ről beszélt és sikernek mondta, hogy megóvták a várost a komolyabb megrázkódtatásoktól.
Hiába látott hatalmas lendülettel (és hozzáértő szakszerűséggel!) a pénzügyek szanálásához, főváros „háztartása rendbetételéhez”. Minden zátonyra futott a kormány (olykor egyenesen az udvar) elutasító, időnyerő, néha törvényekről tudomást sem vevő magatartásán, intézkedésein. Többek között a Parlament megkerülésével vetettek ki adókat a fővárosra, s rekordszámú újonc biztosítására is rendeletileg kötelezték. A főpolgármesteri-polgármesteri kettősfogat működtetésébe rejtett ellentmondás a város három évtizedes fennállása óta először kimutatkozott! A kormányzat, az uralkodó akaratát közvetíteni hivatott, a városvezetést felügyelő főpolgármester a városhoz húzott, a polgármester pedig tehetetlen volt, amikor a várost, annak autonómiáját és szuverenitását (igazából először) semmibe vették!
A helyzet, a Márkus-Halmos városvezetés helyzete tarthatatlanná vált, amikor az 1905-ös választásokon aratott elsöprő ellenzéki győzelmet semmibe véve, az uralkodó ügyvivő-(úgynevezett darabont) kormányt nevezett ki Fejérváry Géza báró, táborszernagy vezetésével. A közgyűlés alkotmányellenesnek minősítette a történteket, megtagadta a törvénytelen utasítások végrehajtását. Mikor a belügyminiszter (Kristóffy József) megsemmisítette a városháza döntését Halmos József (ahogy Márkus József is), nem látván kiutat, 1906. februárjában felmentését kérte tisztsége alól. Halmos úgymond „Egészségi állapotomnak megrendülése és egyéb sajnálatos körülmények következtében kénytelen voltam a tekintetes közgyűlés kitűntető bizalma folytán elfoglalt polgármesteri állásomból távozni, és nyugdíjaztatásomat kérelmezni.”
A két városatya döntése az ország kiegyezést követő első komoly politikai válsága idején a városra nézve is exlex állapotot teremtett. Ám ez az utódok gondja lesz. Most, konfliktusokat alig emlegetve, lelkesen ünnepelték a távozókat. A tagadhatatlan visszaesés ellenére is volt mit: Halmos építési és villamosítási programja szűntette meg a lóvasutat, a régi belvárost ő bonttatta vissza, hogy teret engedjen a mai szerkezetnek, átadták az Erzsébet hidat, a Halászbástyát, a Tőzsdepalotát, felszentelték a Bazilikát. „Senki sem vitathatja el tőle azokat az érdemeket, melyeket 33 évi városházi működése során szerzett Budapest világvárossá válása terén – búcsúzott tőle munkatársa, nagy utódja, Bárczy István.
Halmost megtörte a szolgálat megtagadásával járó lelkiismereti válság. Fokozta depresszióját felesége elvesztése. Mind többet betegeskedett. Amikor a jövő év tavaszán távozott az élők sorából még nem volt hatvanéves…
Képalá:
Halmos János második polgármesteri ciklusának egyik szép sikere, a Bazilika, 1905. november 19-én, Szent Erzsébet napján fényes ünnepség sorozat keretében szentelték fel a lipótvárosi templomot, amelyet 1931-ben Basilica Minor rangra emeltek
Képeslevelezőlap 1904-ből: Budapest frissen-avatott büszkesége, a Halászbástya
Hogy volt régen...?
