Bódy Tivadar nagytudású és határozott pénzügyi, gazdasági szakember volt, aki szinte csodákat tett a városért. Egészen a világháborús összeomlásig.
A főváros polgármestereinek történetét legutóbb 1906 február 17-én hagytuk félbe. A városvezetés első komoly válságának napjaiban ekkor intézkedett a közgyűlés a leköszönő polgármester, Halmos János „nyugdíjaztatásáról”. A kiélezett és zavaros helyzeten viszonylag hamar egy meglepetésember lett úrrá: Bárczy István. Miután polgármesterré választása őt magát is meglepte, már június 19-i programbeszédével sikerült Budapesten a további fejlődéshez, a világvárossá váláshoz nélkülözhetetlen belső békét helyreállítania. (Az ő munkálkodásának korszakos eredményeiről e cikksorozat első részében emlékeztünk meg.) Bárczy előlépése utat nyitott egy másik ígéretes pálya megalapozásához. Munkatársa és patronáltja, az általa nagyra tartott Bódy Tivadar átvehette addigi munkakörének javarészét. S Bódy a Városházán, a pénzügyi- és gazdasági ügyosztály élén sikeresen helyt is állt! Olyannyira, hogy amikor az uralkodói akarat Bárczyt a főpolgármesteri bársonyszékbe emelte 1918 áprilisában, a sebtében összehívott rendkívüli közgyűlés őt választotta polgármesterré a legendás városvezető megüresedett helyére. Ellenjelölt nélkül, egyhangú szavazással!
Baintner Tivadar Ede Ferenc (1868 – 1934) anyja ősi nemesi családja nevének – Bódy – felvételére egyetemistaként kapott engedélyt. Eredményei elismeréseként, a Bódy-ak férfi-ágának kihaltával, 1912-ben császári kitűntetésként öröksége lett azok nemessége is losonci (eredetileg losonczi) előnévvel. Még Pesten született, tanulmányait is itt (de már Budapesten) folytatta egészen az állam- és jogtudományi doktorátus elnyeréséig. Már 18 évesen, díjnokként a főváros szolgálatába lépett. 1891-ben fogalmazó a Fővárosi Közmunkák Tanácsánál, majd a polgármester megbízásából, mint helyettes elöljáró átveszi a VI. kerület irányítását. Az ottani zilált viszonyok erőskezű és szakavatott rendbetételének köszönheti tekintélyét és elfogadottságát.
Munkasikerei mellett Bárczy polgármester baráti pártfogása is segítette 1906-os tanácsnokká választásában: imponáló fölénnyel, a 316 megjelent képviselő közül 313 szavazatát elnyerve lett a legfontosabb ügyosztály, a pénzügyi és gazdasági vezetője. Igen hamar sikerült megismételnie a VI. kerületben véghez vitt bravúrt: egyensúlyt teremtett a város költségvetésében, stabilizálta Budapest pénzügyi helyzetét. A Fővárosi almanach és útmutató erről így emlékezett meg: „Soha a főváros háztartása nem volt olyan mintaszerűen rendezett, mint ma, mikor Bódy Tivadar geniális alkotási képességével és szinte emberfölötti munkásságával elérte azt, hogy a deficiteket nem kell mesterségesen eltűntetni, mert azok nincsenek!” Nem csoda hát, hogy a közgyűlés „előléptette”, s az alpolgármesteri címmel és jelleggel felruházott tanácsnok pozíciójába került, majd az alpolgármesteri poszt megürültével, 1913 szeptemberében a törvényhatóság közgyűlése arra egyhangúlag őt választotta meg – ellenjelölt nélkül. A korabeli sajtó ezt úgy értékelte, tehetsége és eredményei ismeretében fel sem merült, hogy pályatársai ellenjelöltként induljanak a választáson…
Ez, a világháború előtti évtized volt Bódy munkásságának legsikeresebb, legmaradandóbb eredményekkel szolgáló időszaka. A káposztásmegyeri vízmű és egyáltalán: a főváros vízellátása. Ekkortól vitán felül Budapest büszkélkedhetett a legjobb minőségő ivóvízzel Európában! Az utak burkolása, a közműellátás és annak jogi-, szabályrendeleti működtetése, az Állat- és Növénykert, a Gellért- és az Artézi-fürdő (ez utóbbi lesz a Széchenyi), a közösségi lakásépítési program megvalósítása – annyi más mellett. (Ne feledjük: ez Bárczy nagy korszaka, ez a „világváros születése”…) Eközben lesz Budapest alpolgármestere, 1916-tól első alpolgármestere. A nevéhez fűzhető legjelentősebb (tán történelminek is mondható) tett egyre jobban kitöltötte alpolgármestersége utolsó éveit, mégis észrevétlen maradt: ő felelt az egyre romló háborús körülmények között a város élelmiszer, tüzelő és közegészségügyi ellátásáért. Ő szervezte meg, szabályozta és bonyolította le ezt a gigászi tevékenység-együttest. Berlinhez, Bécshez hasonlítva (Párizsról, Londonról nem is beszélve) nagyon is sikeresen: ezért maradhatott észrevétlen! (Ha sikertelen, nagyon is észrevettük volna, s minden bizonnyal a nevéhez is kötnénk!)
(folytatjuk)
Képek:
Bódy Tivadar mellszobra a Sváb-hegyen, az Eötvös parkban (Lányi Dezső munkája, 1936)
A frissen megválasztott polgármester hivatalos képe a Vasárnapi Ujságban (Erdélyi Mór felvétele, 1918 – és igen, a népszerű hetilap rövid ’U’-val írta a címét!)
Hogy volt régen...?
