Egyetlen négyzetméternyi leburkolt talaj évente annyi természetes hűtési lehetőséget vehet el a környezetétől, amennyi egy átlagos otthoni légkondicionáló 10–13 órás maximális teljesítményű működésének felel meg. A MATE kutatása a városi zöldfelületek és a vízmegtartás jelentőségét számszerűsítette.
A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem kutatói az 1971 és 2024 közötti meteorológiai adatok alapján modellezték, milyen hatással van a burkolás a talaj felső 75 centiméteres rétegének vízháztartására. Becslésük szerint évente országosan 0,14–0,29 köbkilométernyi csapadék nem tud a lefedett területeken közvetlenül a talajba szivárogni és helyben hasznosulni.
Ha ez a víz bekerülhetne a talajba, majd onnan elpárologhatna, a párolgás jelentős természetes hűtést adna. A kutatók számításai szerint ez országos szinten mintegy 400 petajoule hűtési energiának felelne meg, négyzetméterenként átlagosan körülbelül 40 kilowattóra elektromos hűtés egyenértékének.
A burkolt felületek nemcsak gyorsabban melegszenek fel és tartják tovább a hőt, hanem a talaj víztározó képességét is részben vagy teljesen megszüntetik. Ez egyszerre erősíti a városi hőszigethatást és rontja a csapadék helyben tartásának lehetőségét.
A kutatók szerint az eredmények gyakorlati érvként szolgálhatnak a települési zöldítés, a burkolt felületek csökkentése és a vízáteresztő megoldások alkalmazása mellett. Magyarországon jelenleg naponta mintegy 11–13 futballpályányi terület kerül ki a természetes körforgásból.
Hogy volt régen...?
