Az elmúlt években egyre nagyobb összegeket von el az állam a tehetősebb önkormányzatoktól különböző befizetési kötelezettségek formájában. Ezek az elvonások nem egyszeri tételek, hanem több egymásra épülő szabályból állnak, amelyek évről évre szigorodnak. A II. és a III. kerület költségvetési adatai jól mutatják, milyen hatással van mindez egy budapesti kerület mindennapi működésére.
Közel hatmilliárd forintot fizet be 2026-ban a III. kerület az államkasszába „szolidaritási hozzájárulás” címen. Ez az összeg önmagában is jelentős, de igazán akkor válik érezhetővé a súlya, ha megnézzük, mit jelent mindez Óbuda-Békásmegyer éves költségvetésében. A III. kerületnek 2018 óta kell szolidaritási hozzájárulást fizetnie, az oktatási feladatok önkormányzatoktól történő átvétele után. Azóta az elvonás volumene több mint tizenkétszeresére nőtt: míg 2018-ban még 485 millió forintról volt szó, 2026-ra ez az összeg 5997 millió forintra emelkedik. Egyetlen év alatt 721 millió forinttal nő a befizetési kötelezettség. A kerület költségvetésében ez már nem elhanyagolható tétel: a szolidaritási hozzájárulás a kiadások közel tíz százalékát (9,78 százalék) teszi ki, miközben a normatívák alapján számított feladatalapú támogatásokhoz viszonyítva a befizetési kötelezettség aránya 59,51 százalék.
Mindez nem egyszeri elvonás, hanem egy évek óta épülő, egyre szigorodó rendszer része, amely mára az önkormányzati gazdálkodás egyik legnagyobb bizonytalansági tényezőjévé vált.
Az elmúlt években ráadásul új elvonási elemek is megjelentek. 2025-ben jogszabályi felhatalmazással bevezették az iparűzési adó úgynevezett „növekményének” elvonását. A Versenyképes járások program keretében a helyben keletkező iparűzési adóbevétel többlete fizetési kötelezettségként jelenik meg, amelyet a szolidaritási hozzájárulás többletével részben korrigálnak. A 2026-os költségvetési törvény szerint az iparűzési adóbevétel-többlet 70 százalékát vonják el a nettó finanszírozás rendszerén keresztül.
Hogy volt régen...?
