Magyarországon mintegy 2,15 millió lakás tartozik a két legrosszabb energiahatékonysági kategóriába, ezek csaknem 80 százaléka falvakban és kisvárosokban található. Egy friss tanulmány szerint a felújítási programokban az önkormányzatoknak is fontos szerepet kellene kapniuk.
A hazai lakóingatlan-állomány közel fele H vagy I energiahatékonysági besorolású. Míg Budapesten és a megyeszékhelyeken a lakások 22–23 százaléka tartozik ebbe a körbe, a kisebb városokban 53, a községekben pedig már 76 százalék az arány.
A legrosszabb energetikai állapotú mintegy 2,15 millió lakásból 1,67 millió családi ház. A probléma különösen a vidéki térségekben súlyos: a községi és kisvárosi családi házak adják a legrosszabbul teljesítő lakásállomány több mint kétharmadát.
A korszerűtlenség sok esetben társadalmi kiszolgáltatottsággal és energiaszegénységgel is együtt jár. A régi épületeknél gyakran nem elegendő egyetlen beavatkozás, például a fűtés korszerűsítése, hanem szigetelésre, nyílászárócserére és átfogó energetikai felújításra lenne szükség.
A kutatás szerint az önkormányzatok helyi szociális adatbázisaik segítségével azonosíthatnák a leginkább rászoruló háztartásokat, a központi programokat célzott helyi támogatásokkal egészíthetnék ki, és egyablakos segítséget nyújthatnának a felújítások előkészítéséhez és lebonyolításához.
A szakértők szerint a készülő Nemzeti Épületfelújítási Terv csak széles önkormányzati részvétellel és kiszámítható finanszírozással lehet eredményes, különösen a vidéki családi házak esetében.
Hogy volt régen...?
