Számos dolgok – számosak

Nem csak a Hetedhét ország esetében játszik ilyen fontos szerepet a hetes szám. Kalandozunk a történelemben.

Gyakran adódik, hogy egy jelenség, egy csoport, egy szövetség (ön)azonosításakor az a lényeges, hogy milyen kevesen, milyen sokan, vagy egyáltalán hányan vannak. Mint a Triumvirek Róma fénykorában vagy a Négyszázak tanácsa az athéni demokráciában esetében. És mivel a hét a ’legtermékenyebb’ okult, legendás és mesebeli szám, nem véletlen, hogy – stílszerűen fogalmazva – se szeri se száma a heteknek. Szenteljük hát a számosakat számba vevő szemleutunk első állomását nekik!

Hetek

Fiatal magyar költők társulása a hatvanas évek végén. A csoport költői: Ágh István, Bella István, Buda Ferenc, Kalász László, Raffai Sarolta, Ratkó József és Serfőző Simon. Többségükre a tanyasi, falusi, kisvárosi feladatvállalás, a tanítói, népművelői, könyvtárosi, újságírói munka volt jellemző. Tisztán az irodalomnak alig szentelhették magukat (Raffai az országgyűlés alelnöki székéig emelkedett). „A közösségi-néptribuni elkötelezettségű, társadalmi tapasztalatokra építő, kritikai szelleme ellenére is optimisztikus jövőképű költészetet képviseltek” – írta róluk Vasy Géza. Mestereiket Illyés Gyulában, Nagy Lászlóban, másfelől Juhász Ferencben és Váci Mihályban tisztelték.

Hetek Csoportja, G7-ek

Az iparilag legfejlettebb demokratikus országok csoportja vezetőinek informális fóruma. Tagjai: Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, Egyesült Királyság és Egyesült Államok. Nevük, a G7 az angol Group of Seven (Hetek csoportja) rövidítése. Történetük 1973-ra nyúlik vissza, de a „Hetek” hivatalosan 1976-ban jött létre, amikor Kanada csatlakozott a „hatok”-hoz. (A G7 nem tévesztendő össze a G8-cal, amely ezen országok és Oroszország kormányfőinek évenkénti találkozója.)

A világ hét csodája, Az ókori világ hét csodája.

Egy kevéssé ismert ógörög költő, a Szidóni Antipatrosz egy időszámításunk előtti második század derekán írt epigrammájában az alkotó ember felülmúlhatatlan teljesítményei előtt tiszteleg. Az ő felsorolását aztán széles körben átvették. Elvétve akadtak eltérő listák, de hamar kanonizálódott az „igaziak” mezőnye: a gizai Keopsz-piramis (vagy az egyiptomi piramisok), Szemiramisz függőkertje Babilonban, az epheszoszi Artemisz-templom, Pheidiasz Zeusz-szobra Olimpiában, a halikarnasszoszi mauzóleum, a rodoszi kolosszus és az alexandriai Pharosz-sziget világítótornya (vagy az alexandriai pharosz, a sziget nevét önálló, világítótorony értelmű főnévvé léptetve elő). Tűzvészek, földrengések és szándékos pusztítás eltűntetett közülük hatot. Mára csak a piramisok álltak ki minden véletlent és rosszindultot…

Hét domb, Septimontium.

A legenda szerint i.e. 753. április 21-én egy testvérpár, Romulus és Remus várost alapított az akkor még névtelen Tiberis folyó partmenti mocsaraiból kiemelkedő dombokon. Ott, ahol egy anyafarkas egykor a tejével táplálta, s így életben tartotta őket. Név szerint az Aventinus (ma, olaszul Aventino), Caelius (Celio), Capitolinus később Capitolium (Campidoglio), Esquilinus (Esquilino), Palatinus (Palatino), Quirinalis (Quirinale) és Viminalis (Viminale) szárazulatain. Magasságuk 47 és 64 méter közötti (nem a folyó, hanem a tengerszínt fölött) a Tiberis (Tevere) bal partján. A dátum természetesen jelképes. Egy i.e. 1. századbeli tudós, Marcus Terentius Varro ’állapította meg’, amit a közmegegyezés elfogadott. Ez az időpont a római időszámítás kezdőpontja. Innen számítják a város alapítása óta (ab urbe condita, rövidítve a.u.c vagy u.c.) eltelt időt.

Hét király, Róma hét királya.

Az ókori Róma történetének első korszaka, a köztársaság és a császárság előtti királyság i.e 753-tól i.e. 510-ig tartott. Ezalatt a városnak – a hagyomány szerint – hét uralkodója volt. Romulus (i.e. 771 – i.e. 716) latin volt és i.e. 753-tól uralkodott. Numa Pompilius (i.e. 753 – i.e. 674) szabin volt és i.e. 715-től uralkodott. Tullus Hostilius (i.e. 710 – i.e. 642) latin volt és 673-tól uralkodott. Ancus Martius (i.e. 676 – i.e. 617) szabin volt és i.e. 642-től uralkodott. Lucius Tarquinius Priscus (? – i.e. 579) etruszk volt és i.e. 616-tól uralkodott. Servius Tullius (? – i.e. 535) etruszk volt és i.e. 578-tól uralkodott. Lucius Tarquinius Superbus (? – i.e. 496) etruszk volt és 535-től i.e. 510-ig uralkodott. Közülük az első négy a legendák hőse, de az utolsó három, az etruszk dinasztia királyi hármasának uralma történelmi tény.

Hét vezér, Hétmagyar.

A Gesta Hungarorum, tehát Anonymus szerint a honfoglalás előtt Szkítiában szövetséget kötő hét fejedelmi férfiú Álmos, Előd, Kend vagy más olvasatokban Kond illetve Kund, Ond, Tas, Huba és Tétény akit Töhötömként is említenek. Másik forrásunk, Kézai Simon hét kapitányról hét sereg élén beszél (vezérek és törzsek, törzsfők helyett). Szerinte a Hetek szövetsége Árpád, Szabolcs, Gyula, Őrs, Künd, Lél és Vérbulcsú. A Képes Krónika (Kálti Márk?) és a legismertebb török forrás, Madzsar Tarihi is ez utóbbi névsort veszi át. Az eltéréseket (részben) magyarázhatja az, hogy Anonymus leírása egy generációval korábbi állapoton alapul. De gyakorlati, napipolitikai okok is indokolhattak névcseréket, névelhagyásokat.

Hét erdő, Hét vár földje, Hetedhétország.

Krónikáinkban (Kézai, Székely) Erdély neve: ’terra septem silvarum’ (amik nyilván a szláv ’Sedmohradska’, s a német ’Siebenbürgen’ egyszerű fordításai). A harmadik az előzők mesés „továbbhallása”.

(folytatjuk)