11t henri-de-blowitzTudakozó rovatunk legújabb érdekessége az interjú, mint műfaj születését írja le. Egy különleges ember különleges pillanatát, és annak történetét mutatjuk be.

A közélet nagyjainak kifaggatását valamely kérdésben, illetve a megtudottak közzétételét egyaránt interjúnak nevezik. (Vagyis a terméket és azt a tevékenységet, mely létrehozza úgyszintén.) És hogy mióta? Pontosan tudható, hogy 1878 óta. (Ugyan nem ekkor lett Henrik Blowitz, akihez a műfaj „születése” köthető, a londoni The Times munkatársa. De erre az időre esik, hogy ő maga intézménnyé, a neve fogalommá vált.) Blowitz sokórás, akár többnapos kihallgatások alkalmával igyekezett kitudni a politika, a tudomány és a művészet nagyjainak terveit, álláspontját. Ezeket a nagyszabású beszélgetéseket adta le aztán „Interview” élőfejű rovatában. Aki ebből az interjú angol származására következtetne, téved. Blowitz cseh születésű, francia polgár volt.

Henri Georges Stephane Adolphe Opper de Blowitz (1825 – 1903), mint látható ő maga 1825-ben született, ám neve csak 1860 májusában. Amikor francia állampolgárrá lett és engedélyt kapott e névváltozat viselésére. (Előtte pár évig a németes és szintén kissé nemességet sugalló Heinrich Opper von Blowitz-cal próbálkozott.) Híressé vált vezetékneve szülővároskája (faluja?) német neve: Blowitz, a mai Blovice Pilzen közelében. Heinrich Opper-ként látta meg a napvilágot, s 16 évesen érkezett Marseille-be, ami a „legtöbbet lakott hely” maradt a számára haláláig – természetesen Párizs mellett. Példátlan nyelvérzéke (hét nyelven beszélt, írt és olvasott és további négyen „csak” beszélt) és kiváló íráskészsége (már tizenévesen számos lapba írt gyakorlatilag bármiről, amivel megbízták) emellett találékonysága, vállalkozókedve és szervezőkészége hívta fel rá a figyelmet. Találmányaival is szép sikereket ért el, de egyre világosabb lett, hogy számára az igazi vadászterület az írás, az újságírás. A mindennapi praxisban gyakorlatilag ő tette valóban „negyedik hatalmi ággá” a sajtót! Az áttörést (személyes karrierje és a világsajtó fejlődése szempontjából egyaránt) Európa nagyhatalmainak 1878-as berlini kongresszusa jelentette. Itt Blowitz-nak sikerült megszerezni a világtörténelmi jelentőségű záródokumentum szövegét még annak aláírása előtt! Publikálta és kommentálta is – elsőként és egyedül! Pontosabban a The Times adta azt közre, de az ő nevével! Ez a tett avatta őt a sajtó „főnemesévé”.

Ekkor született az a bizonyos (sokak által műfajteremtőnek tartott) írása is: a kongresszus legjelentősebb politikus-személyiségével, Otto von Bismarck herceggel, a Német Birodalom első kancellárjával beszélgetett(!) a világhelyzetről. Ilyet még nem látott a világ! Meg is adták a módját a patinás és mértékadó londoni lapban: saját külön oldalt kapott élőfejjel és kiutalással a címlapra (kis híján tán az első „Cover Story”, címlapsztori is a Bismarck-Blowitz közös fellépés lehetett volna?!). Mindenesetre ez volt Blowitz rovatának első jelentkezése, és ez is maradt az ő Interview-inak állandó helye a világlapban. A The Times volt akkoriban a világsajtó „vezérhajója”, ez a rovat pedig a lap oszlopa (lásd: columna) lett és maradt jó ideig. Így vált, mai szóval élve, főmunkatárs és rovatvezető az addigi párizsi tudósítóból. De ez már senkit sem érdekelt: innentől Blowitz már „a Blowitz” volt, az Interview pedig interjú – visszavonhatatlanul. És sorra következtek Blowitz remeklései, a világ és a világpolitika nagyjai nemcsak szóba álltak vele, de majdhogy versenyeztek, hogy elfogadhassák a felkérését: Abd al-Hamid Törökország szultánja, XII. Alfonz spanyol király, Károly Románia királya, XIII. Leó pápa, Thiers, Gambetta, Lobanoff herceg és még közel százan!

Szóval mióta készülnek interjúk? Ha az elsőt Berlinből egy francia újságíró írta egy angol lapba, akkor, ha nem angol… Ám még a francia eredet - az „entrevue” alak, mint forrás - sem állja meg a helyét! Az igazság az, hogy már időszámításunk előtt 64-ben Ciceró, saját szavaival: egy „szembenézés”, egy „inter videre” alkalmával leplezte le Catilina köztársaság-ellenes szándékait! Nem csak máig legendás szónoklata (Még meddig élsz vissza bizalmunkkal…) örökítette meg ezt, de „írásba is adta” a Fórumon kihelyezett "közhírré-tételében".

Képek

Fent: Blowitz íróasztalánál, 1902. – H. C. Ellis felvétele

11t Henri de Blowitz Vanity Fair 1889-12-07 jean baptiste guth

Henri de Blowitz, ahogy Jean Baptiste Guth megörökítette a Vanity Fair magazine számára, annak 1989. december 7.-i számában

11t Blowitz-Blovice Pilsen-1938

Blowitz-Blovice egy 1938-as képeslevelezőlapon

11t Henri Blowitz

A The Times sikeres munkatársa, H. Douchy rajza

11t Bismarck

A „Vaskancellár”, Otto von Bismarck herceg, a Német Birodalom első kancellárja - az első Interview „társszerzője” dolgozószobájában, 1882-ben

Hirdetés