A „mi hol van?” kérdésre adott válaszok standardizálásának igénye már az ókorban felmerült. Egy görög tudós úttörő megoldását mutatjuk be, aki az akkor ismert világ középpontjául a Rodoszi Kolosszust választotta.
Ki ne emlékezne rá, amikor – legtöbben az általánosban – életünkben először szemtől szembe rácsodálkoztunk egy földgömbre. Milyen lenyűgöző rendet teremtett rajta a szélességi- és hosszúsági körök abroncshálózata! No de mióta van ez így? Ki találta ezt ki, kinek jutott ez az eszébe?
(Mindenekelőtt elnézést kell kérnünk a következő száraz és körmönfont részletekért – de hátha akad, aki szeretné pontosan átlátni, hogy is van ez.
Szóval, a rend kedvéért közbevetve és idealizálva:
A ma használatos földrajzi koordinátarendszer sík-…
…és axonometrikus szemléltetése 
Az egyenlítő síkja azon pontokat metszi ki a földgömbből, melyek egyenlő távolságra vannak a sarkoktól, a két pólustól, a Föld forgástengelyére illeszkedő két kitűntetett ponttól. Bármely földrajzi hely szélességét az adja, hogy a Föld középpontjából rámutató gömbsugár hány fokos szöget zár be az egyenlítő síkjával. Az azonos szöget bezáró sugarak egy kört rajzolnak a Föld felszínére, melynek síkja párhuzamos az egyenlítő síkjával. Az egyenlítő, az alap, a legnagyobb szélességi kör, és két félgömbre osztja a földgömböt. Az egyenlítőtől északra az északi szélességet megadó körök sorakoznak a hozzájuk tartozó sugár szögéről „elnevezve” 0 foktól (az egyenlítőtől magától) 90-ig, az északi-sarkig, mely tulajdonképpen egy ponttá zsugorodott szélességi kör. Az egyenlítőtől délre hasonlóan adódik déli szélesség fokszáma.
Az egyenlítő síkjára merőleges földi főkörök a Föld tengelyére illeszkednek. Egy ilyen körnek a két pólus közé eső félkörét nevezzük meridiánnak, magyarul délkörnek. Ezek közül közmegállapodás azt teszi alappá, mely a London melletti Greenwich obszervatóriumán halad át. Ez egyben a 0 fok hosszúságú pontok gyűjtőhelye a Föld felszínén. Egy földrajzi pont hosszúságát az adja, hogy az őt tartalmazó meridián síkja hány fokos szöget zár be a greenwich-i meridián síkjával. Ez utóbbi is két félgömbre osztja a Földet, így tőle keletre elindulva keleti hosszúságról beszélünk 0-tól 180 fokig, nyugatra pedig nyugati hosszúságról. Tehát a hosszúsági körök -ellentétben a szélességiekkel- nem párhuzamos síkúak, viszont azokkal szemben egyenlő hosszúak.)
De ideje visszatérnünk a címben feltett kérdéshez! Nos, időszámításunk előtt 320 évvel egy nagyműveltségű görög tudós, filozófus szülőhelyéről, a szicíliai Messzénéből (a mai Messinából) Spártába költözött. Tette mindezt azért, hogy a „forrásnál”, Athén közelében, közvetlen tapasztalatok alapján írhassa meg a görög civilizáció történetét a kezdetektől. Dikaiarkhosz volt a neve, i.e. 350 körül született a távoli Szicíliában, s Athénban halt meg 285 táján. A hatalmas feladathoz tehát a legjobb életkorban járt. Hamar szembe találta magát egy komoly nehézséggel. A különféle műalkotások fellelési helyét, az eltérő filozófiai iskolák központjait, a hírességek születési-, munkálkodási helyszíneit, a görög diaszpóra egész Földközi-tengert benépesítő kultúrcentrumait, a kolóniákat a rendelkezésére álló földleírásokon nem tudta a számára kielégítő és egyértelmű módon rögzíteni. A gondot tetézte, hogy a feljegyzendő jelentős dolgok körét hihetetlenül kibővítették Nagy Sándor (i.e. 356 – 323) akkoriban mondhatni aznapi hódításai. Az ifjú világverő mintha gondolt volna erre: viselt dolgait megörökíttette kíséretével, melybe nem csak írnokok, de „tárgygyűjtők” és lépés-számlálók(!) is tartoztak. Így leírásait meglepően pontos távolság-adatokhoz köthette.
Dikaiarkhosz minden bizonnyal ennek az adat-dömpingnek is engedett, amikor elsőként a geográfusok közül egy koordinátakeresztet fektetett kelet felé hatalmasan megnőtt földabroszára. Forradalmi módon nem a tenger, vagy Athén fekvését választotta rendező elvként, hanem az észak-déli és a kelet-nyugati irányokat! Ettől mért távolságokat négy égtájszektorban, tulajdonképpen a mai koordinátageometria elvei szerint. Érdekes, hogy az origót, rendszere központját, irányai kiindulópontját Rodosz városába helyezte. Vagyis a világ legelső „Nullakilométerköve”, ha képletesen is, de Rodosz kikötőjében állt. Nyilván az akkor még létező és világot kápráztató hét csoda egyike, a Kolosszus lábainál...
Képek
Dikaiarkhosz arcképe – reneszánsz metszet
Dikaiarkhosz földabrosza (rekonstrukció)
Sztrabón hatalmas munkája, a 17 könyvből álló Geógraphika Dikaiarkhosz -Eratoszthenész által tökéletesített- rendszerét használta. Az időszámításunk előtt 7-ben, Rómában kiadott műben foglaltakat összegző földabrosz
III. Alexandrosz, vagyis Nagy Sándor talán legsikerültebb kortárs ábrázolása
