Mai válságokkal terhes világunkban nem tudhatjuk, milyen ismeretek lehetnek hasznosak, ha új irányokat keresünk az életünkben. Eheti választott témánk azonban nemcsak azoknak lehet érdekes, akik illuzionistaként képzelik el alternatív jövőjüket.
A címbéli kérdésre adott válasz az, hogy látszólag egyszerűen. Az eredetileg szabályos téglalap alakú kártyalapok mindegyikének mindkét hosszanti oldalából kell levágnunk egy-egy igen keskeny, ám egy irányba alig észrevehetően szélesedő csíkot. A művelet eredménye szemmel gyakorlatilag láthatatlan kell legyen. A lényeg az, hogy az egész csomag kártyalapot egybevágóan szabályos, enyhén egyenlőszárú trapéz alakúvá varázsoljuk. Ez igen precíziós munka, hihetetlen türelem és gyakorlat szükségeltetik hozzá. Az eredmény azonban már egy közepes illuzionistát is bőségesen kárpótol majd. Hisz ebben a pakliban a fordítva visszadugott lap mindig és szó szerint önmagától „kimutatkozik” a későbbiekben! Persze az úgynevezett hámozott kártyát a kétkezi hamiskártyások is előszeretettel és sikeresen forgatják (lásd stripper deck: a vadnyugati pókerben golyó járt érte - már, ha kiderült a turpisság).
A kártyahámozás nehéz mesterségét elsőként John Nevil Maskelyne (1839 – 1917) írta le. Élete 1894-ben Londonban és New Yorkban egyszerre publikált főművében örökítette meg ezt is. Terjedelmes kötetének címe: „Sharps and Flats” szleng is, szójáték is – Élesek és laposak -, nem sokat árul el a nem-szakmabeli nem-angol olvasónak. Ám az alcím már minden kétséget eloszlat: „A Complete Revelation of the Secrets of Cheating at Games of Chance and Skill”, vagyis: A szerencse- és ügyességi játékokban való csalás titkainak teljes feltárása.
Maskelyne ismert és sikeres közszereplője volt a viktoriánus kor tündöklését kamatoztató Angliának. Ám könyve hamar ismertebb és sikeresebb lett nála, bár sohasem forgott közkézen. De két közel „rokonszakma”, a szerencsejáték és az illuzionizmus mindenkit ingerlő világának alapműve mindmáig. A kritikákat elsöprő fogadtatás titka minden bizonnyal az, hogy a szerző személyes élmény és tapasztalat alapján ragadta meg témáját. Tehette, hisz fél évszázad egyik legünnepeltebb színpadi előadója, illuzionista és szabadulóművész volt a tengeren túl is. (Houdini is a mesterének mondta!) Nem csak művelni, de ember közelbe hozni is igyekezett a látszatot. A mágia művészetét népszerűsítő brit The Magic Circle tagjaként az okkult megközelítés leleplezésén fáradozott. Racionális magyarázatot adott vallási-, para-, földöntúlinak látszó tapasztalatokra. Mint a paranormális jelenségek kutatója, mindent elkövetett az úgynevezett természetfeletti erők létének cáfolatáért. Az ő alapította „Okkult-bizottság” első a ma világszerte népszerű Szkeptikus Társaságok sorában.
Mindezeken túl Maskelyne egy másik oldala, a termékeny feltaláló nem kisebb nyomot hagyott a világban. Sok más mellett, ő szabadalmaztatta a fizetős vécét! (Tévedés ne essék: nem a vécé maga, nem is a fizetés kényszere a találmány. Az ajtót egy penny ellenében kitáró szerkezet a védettség halhatatlan tárgya…)
És hogy mindez jól megfér a kártyahámozással? Talán ezért olyan magával ragadó jelenség John Nevil Maskelyne a 21. század számára is.
Képek:
Fent - John Nevil Maskelyne
Egy a sok máig használatos Maskelyne-trükk közül: az „Angel back” kártyapakli. A lapok hátrajzán az angyalnak sorra más testrésze alig észrevehetően sötétebb tónusú. Erről betanulhatóak és azonosíthatók az egyes lapértékek. Ez nem volt feltűnő, mert az angyal hátrajzú kártya Amerika általános (póker)kártyája volt (ahogy nálunk a Piatnik)
Két hátlap egy preparálatlan Angel-csomagból, 1880 (Trade Mark nr 8.303, Cincinnati, U. S. A.)
