Legutóbb a nekünk oly kedves Török, Kempelen legendás Sakkautomatája sikerének követői nyomába eredtünk. Végigkísértük az első, lényegében alig több mint másolat, Ajeeb egész „életét”, s eljutottunk az elzászi Charles Godfrey Gumpel (1835 - 1921) már majdnem embernélküli újításához. Láttuk „megszületni” Mephistót.
Az újszülött ördögfióka színre léptetéséhez Gumpel is Londonba költözött, lévén akkor még Albion a sakk világ-fővárosa. Az ő, immár Leicester-téri lakásán állt 1878-ban a nyilvánosság elé Mephisto, a világ első „majdnem-újgenerációs” játékgépe: vezérlése már volt, programozása még nem. Aztán, hogy valódiságát bizonyítsa, nyomban belép a londoni Counties Chess Clubba és meg is nyeri annak bajnokságát. Elmondható, hogy a Mephisto volt az első, sakkversenyen győztes „gép” (nyilván az őt távolról irányító, tíz év múltán Steinitz-cel világbajnokságért játszó, eredetileg hazánkfia Izidor Gunsberg nem kis szórakozására). Hogy a társadalmi élet szokásainak megfeleljen, a továbbiakban saját klubot alapított, ahová hamar sikk lett járni és nem csak sakkozás céljából. A következő évben hosszú turnéra indult. Legendája szerint minden férfit legyőzött, ám a hölgyekkel szemben nyerő állást elérve rendre rontott, majd kézcsókkal feladta a játszmát… Még egy igazi mester is egy-kettőre megjárta ellene, ha hitte is, nem is az automata játéktudását és mondjuk csak úgy próbálkozott:
Mephisto – Amos Burn
London, Royal Aquarium – 1878
1,e4 e5 2,Hf3 Hc6 3,Fb5 f5 4,Fxc6 dxc 5,Hxe5 Vd4 6,f4 Vxe4+ 7,Kf2 Fc5+ 8,Kg3 Ff6 9,Be1 h5 10,Bxe4 fxe 11,h3 és Burn belátta, hogy nem sok értelme maradt a játék folytatásának. De egy igazi nagymester sem vehette félvállról az Ördögöt:
Mephisto – Mihail Chigorin
London 1883
1,e4 e5 2,Hc3 Hc6 3,f4 exf 4,Hf3 g5 5,h4 g4 6,Hg5 h6 7,Hxf7 Kxf7 8,d4 f3 9,gxf Fe7 10,Fc4+ Kg7 11,Fe3 Fxh4+ 12,Kd2 d5 13,exd Ha5 14,Fd3 Fe7 15,fxg Hf6 16,Fxh6+ Bxh6

Mindenesetre Mephisto már nem „pénzbeszedő Automata” volt. Lényegesen kevesebbet szerepelt elődeinél. Még bemutatkozott az 1889-es párizsi világkiállításon az újdonság-dömpingben is kisebb feltűnést keltve, ekkor már Jean Taubenhaus (1850 – 1919) lengyel-francia mester volt az operátora, ám azt követően szétszerelték, elhordták, elfeledték. (Neve azért fennmaradt: „Ő” lett a névadója a mikro-számítógépek 1985 és 90 közötti világbajnokának. A Saitek máig használja sikertermékei sorozatára, a Mephisto igazi „superbrand”.)
De már közel volt a nagy kiugrás! Az első, sakkot valóban játszani tudó, önállóan működő szerkezet. Lassacskán megérett az idő: a tudomány és a technika különböző területein már elvileg ismert volt minden, ami egy ős-játékgép megalkotásához kellett. Egy, a Teslák és az Edisonok családjába tartozó, a világban kevésbé ismert spanyol műszaki géniusz úgy döntött: „mellesleg” létrehozza. Leonardo Torres y Quevedo (1852 – 1936), kutatómatematikus volt és - ahogy akkoriban hívták - általános mérnök. Tudós feltaláló, a Niagara kábelvasút vagy Zeppelin grófot évtizeddel megelőzve a szilárdvázas léghajózás megvalósítója, az aerosztatika úttörője – többek között. Élete főműve az 1902-ben elkészült, Telekine névre keresztelt szerkezet, mely léghajók, hajók, de lényegében bármi távirányítását elvégzi. A távvezérlés általános elektromechanikus megoldása elvezette az analóg számítástechnika alapjainak kidolgozásáig. Mondhatni, e munka „mellékterméke” az El Ajedrecista, a Sakkjátékos. Tulajdonképpen a történelem első számítógépes játéka! 1910-ben kezdte építeni és 1914-re készült el vele. Bemutatkozása a világháború előtti Párizs utolsó szenzációja lett. Ám hiába a kiugró siker, a folytatás Amerikára maradt – ott még tartotta magát a béke –, óriási feltűnést keltett és kiterjedt irodalma támadt, korszakos jelentőségét maradéktalanul felismerték!
Az El Ajedrecista bármely hárombábos vezér- vagy bástya-végjátékban bemattolta a magányos sötét királyt. Egy nyitott, jól áttekinthető, arasznyi mély doboz tetején, a bal első sarokban álló sakktáblára tették fel a három főszereplőt. A figurák fém talpa mezőnként külön áramköröket zárt, így kódolva helyzetét. Azoknál „fogva” mozgatta őket alulról a gép, elektromágneses úton. Az áldozat szerepét játszó sötét királlyal az élő partner lépett. A „Sakk!” illetve a „Matt!” (vezény)szavakat az eredetiben lámpák jelezték. Az 1920-ra színre lépő tökéletesített változat már bemondta(!) közlendőit! Szabálytalan lépésre tiltakozást jelentett. Kisebb hiányossága volt, hogy nem törekedett optimális megoldásra, s az ötvenlépéses szabályról sem vett tudomást. De munkáját, a matt adást minden esetben véghezvitte. Mindkét El Ajedrecista máig működik, a madridi Műegyetem Csatornák és kikötők intézetének büszkeségei. Olykor vendégszereplést is vállalnak. A modernebb változat például a Lipcsei sakkolimpián, 1960-ban mindvégig állta a látogatók rohamát – osztatlan sikerrel.
Végezetül, a „Sakkautomaták” dolgában tett szemleutunkat befejezve összegzéssel, tanulsággal talán Bill Wall, angol sakktörténész megfigyelése szolgálhat. A Török családfájának alakulása láttán (a Turk, az Ajeeb és a Mephisto az El Ajedrecistá-val szemben), ő a sors igazságtevő működését véli felfedezni. A - ha csak részben is, de - csalókra (tisztító)tűz vár, pusztulás: Kempelen „Automatája” egy raktártűz áldozata lett Philadelphiában, a Hooper teremtette Ajeeb eredeti példányával Coney Islandon végzett tűzvész, a másolatot bombatámadás törölte el a föld színéről, Gumpel Mephistóját pedig szétlopták-elhordták-megsemisítették. Az igazak azonban, ha kevésbé tűnnek is ki, megmaradnak! Az El Ajedrecista, „ha szépen megkérik rá”, ma is mattot ad bárkinek.

Képek



