Egy komor, kopottas betonmonolit maradt a Szőlő utcai javítóintézet egykori épületéből.
Leszerelték a kaputelefont, leakasztották a magyar címert és a hirdetőtáblát – már csak egy komor, kopottas betonmonolit a Szőlő utca 58. szám alatti javítóintézet egykori épülete, amit ottjártunkkor éppen önkormányzati munkások sepregettek körbe. A sűrűn rácsozott ablakú tömb kihaltnak tűnik. Falai mellett dermedt viaszcseppek emlékeztetnek a tavaly decemberi gyertyagyújtásra, közvetetten pedig arra a terrorra, ami „intézeti nevelés” címen évtizedeken zajlott a falak között: szexuális erőszakra és kényszerítésre, a letartóztatásukat töltő fiatalok napi szintű bántalmazásra, ami a halk szavú rém, Juhász Péter Pál igazgatása alatt érte el tetőpontját.
....A terület nem kerülhetett a III. kerületi önkormányzathoz sem, hiába kérte átadását a vagyonkezelőtől Kiss László, Óbuda-Békásmegyer polgármestere.
Az önkormányzat egy emlékparkot szeretett volna kialakítani a javítóintézet helyén, az ott bántalmazott, sanyargatott gyerek fogvatartottak tiszteletére, de az MNV még csak nem is reagált nyílt levelükre. – Ilyen célra használható területünk nincs még egy a Szőlő utcában, máshol pedig nem lenne létjogosultsága az emlékparknak – válaszolta kérdésünkre a polgármester, aki azt is megjegyezte: az ízlésének az is megfelelne, ha a befektető az eddigi rendeltetéséhez képest nagyon más célra használná az épületet, és „kitörölnék az emlékezetből ezt a szennyes foltot”....
Hogy volt régen...?
