08f Horthy Bódy 19 11 16A magyar köztudatban „boldog békeidőkként" élő századelő viszonylagos prosperitását szörnyű kataklizmák szakították meg. Magyarország harmadára zsugorodva, kivérzetten szakadt ki a Monarchiából – elszabadultak az indulatok is. Budapest, a legújabban fejlődő világváros hirtelen a „Bűnös Város” címkéjét találta magán.

A 20. század elején valami sárkánymarok ragadta meg a világot és zúzta-szórta szerteszét – világháború, forradalmak, mérgezett béke. Valami megsejthető mégis teljességgel váratlan. Bár sokan nem akarták észrevenni, de megváltozott minden, semmi nem maradt a régi. Budapest székesfőváros nehezen őrzött autonómiája is kérdésessé vált, törvényhatósági bizottságának közgyűlése (az önkormányzat legfőbb szerve) közegét vesztette. Ezért sokatmondó, hogy a város választott és kinevezett vezetői közül az összeomlás, a Károlyi-kormány, a tanácshatalom idején (leszámítva a halottakat és elhurcoltakat) mindössze egyetlen (!) ember mondott le, lépett hátra utat engedve a rend újjá alakításának: Bárczy István!

Ám amíg ez az új rend lábra kapott, amíg a látszatában gondosan őrzött jogfolytonosság valóban helyreállt, sok mindennek kellett történnie. Országban, városban, polgármesteri-, főpolgármesteri tisztség dolgában egyaránt.

Az újrakezdés égető kényszerét érezve 1920 márciusában Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök egyik első intézkedésével ideiglenesen a főváros kormánybiztosává nevezi ki, majd egy hónapra rá a főpolgármesteri teendők ellátásával is megbízza dr. Sipőcz Jenőt! Sipőcz, 1915-től a város tiszti ügyésze, ekkor már jóideje az új fővárosi törvény előkészítésén dolgozik, mely reményei szerint egyszerűsíti és központosítja az ügyintézést, egyúttal megőrzi az önkormányzatiságot. A kezdetektől négyszázas közgyűlés ekkor 284 tagú lesz.

Megszűnik a virilizmus (a legnagyobb adózók nem automatikusan a közgyűlés tagjai), az eddigi 50.000 választásra jogosult helyett négyszázezren szavaznak, választók és választhatók a nők is (öt be is kerül a testületbe)! Tetejébe cenzus mentes (minden iskolázottsági, vagyoni vagy egyéb feltétel nélküli), titkos szavazáson! Ezt követően 1920 szeptember elsején rendkívüli közgyűlésén választja meg a főváros közgyűlése polgármesterének dr. Sipőcz Jenőt, aki felmentését kéri kormánybiztosi állásából, de főpolgármesteri jogainak gyakorlását megtartja. Első hivatali fellépésekor leszögezi, hogy munkájában a „keresztény nemzeti gondolat vezérli és ellensége minden destruktív irányzatnak”! A fővárosi autonómia eddig a pártpolitika-mentes közéletére visszavonhatatlanul új idők köszöntöttek…

Az utolsó fővárosi törvényhatósági választásokat nyolc éve tartották. Az akkor, 1912-ben szerzett mandátumokat aztán lejártuk előtt egy ködösen fogalmazó törvénycikk meghosszabbította – úgymond az új választásokig. Aminek az időpontját is kitűzte: „a békekötés napját követő három hónap letelte után”. Közgyűlést a háború utolsó napjaitól már nem is hívtak össze. Bódy Tivadar polgármester a boszorkányos tempóban felmerülő (és elmerülő) ügyeket egy szűk hivatalnoktanács (az ügyosztályokat vezető tanácsnokok és az alpolgármesterek) segítségével igyekezett kézben tartani. Ezt is hamar felülírta az Őszirózsás forradalom néptörvénye, mely Fővárosi Néptanács alakítását írta elő. Majd a tanácsválasztások nyomán megalakult kerületi tanácsok delegáltjaiból összeállt „500-as Tanács” lett minden hatalom legfőbb szerve a fővárosban – legalább is papíron. Ez utóbbi testületek tényleges megalakítására, működtetésére nemigen jutott idő. Így 1919 augusztus elejétől Bódy ott igyekezett folytatni, ahol abbahagyta (el is alig kezdte).

Közben a nagy keretek is kezdtek formát ölteni. Az 1920 januárjában megtartott részleges nemzetgyűlési képviselőválasztásokon két új alakulat végzett „holtversenyben” az élen: a keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja és az Országos Kisgazda- és Földműves Párt. Majd az új nemzetgyűlés mihamar törvényt hozott az ország államformájáról – királyság, majd megválasztotta Horthy Miklóst – kormányzóvá. A Kormányzó pedig rövid tájékozódás után felkérte Simonyi-Semadam Sándort a kormányalakításra. Mindezen rohamléptű eseményözön folyamán egyre hangsúlyosabb követelésként merült fel a „Bűnös Város” (értsd: Budapest) helyzetének „megoldása” – még ha minden felszólamló mást is értett megoldás alatt…

Érdekes színezetet adott ennek a megoldás-keresésnek egy hosszú időre el is döntötte azt egy különös politikai képződmény. Az erősen szélsőséges, keresztény nacionalista, antiszemita Wolff Károly, a Tanácsköztársaság bukását követően létrehozott irredenta fajvédő szervezetet, az Egyesült Keresztény Liga vezetője alapított egy direkt a fővárosra szabott pártot. A Keresztény Községi Párt nem indult soha, semmilyen országos megmérettetésen. Tevékenységét kizárólag Budapestre korlátozta és összpontosította. És első nekifutásra el is foglalta, majd két évtizedig meg is tartotta azt. (A főváros sokban túlhatalmú „saját kormánypártja” tündöklésének csak Wolff - és Gömbös - halála, a még szélsőségesebbek előretörése vetett véget az új háború küszöbén. ) Mindenesetre az új testületben ekkor kialakult két oldalon 167 keresztény képviselő állt szembe 73 liberálissal. És az előbbiek pártfogoltja, egyetlen jelöltje volt a város vezetésére Sipőcz.

A személyében megtalált kormánybiztos legfőbb feladata, mondhatjuk, „magától adódott”: „a keresztény nemzeti gondolat bevitele a főváros ügyeinek intézésébe és a községi választások előkészítése”. Érdekes, hogy a hatalom, míg az ország előző önkormányzatait jogfolytonosnak ismerték el, a fővárossal kivételt tett: (a közgyűlés) „megváltozott korszellemre való tekintettel elavult összetétele miatt össze sem hívható. Elképzelhetetlen, hogy a régi közgyűlés, amely több mint kétharmadrészben nem volt keresztény, most ebben a keresztény reneszánsz korban vezesse a főváros ügyeit”.

Az új nemzetgyűlésben interpelláló Wolff-párti honatya, Usetty Ferenc szenvedélytől túlfűtötten adott hangot mérhetetlen felháborodásának, kimutatva a legvérlázítóbb közéleti anomáliákat: „A magyartalan és kozmopolita fővárost még a régi szabadkőmíves-szellem hatja át a fővárosi közigazgatás minden vonalán. A tisztviselők, a fővárosi üzemek vezetői, de még a tanszemélyzet sem keresztény! Itt tisztogatásra van szükség! Mert csak a kaftán változott meg, de a szellem ugyanaz maradt! Követeljük a közgyűlés mielőbbi összehívását, hogy ez a közgyűlés a mi akaratunk és szívünk szerint való embereket állítson oda.” (Lehet, hogy ez egyben, a következő félszázadban olyan szép karriert befutó „tisztogatás” követelésének premierje a hazai közbeszédben…)

Szóval, szerényen szólva is elmondhatjuk, a csillagoknak nem a legkedvezőbb állása mellett vehette kezdetét a későbbi váratlanul mégis elismerésre érdemesnek bizonyuló Sipőcz-korszak…

pm1

Képek:
Fent - A Gellért-szálló előtt Bódy Tivadar polgármester fogadja a Budapestre bevonuló Horthy Miklóst

08f Simonyi-Semadam-k.  20 03 15249000
Simonyi-Semadam Sándor kormányának tablóképe megalakulásának napján, 1920 március 15-én

08f Wolff Károly
Wolff Károly parlamenti képviselői portréja, 1922

Hirdetés