saldoA július 1-jétől hatályos új Munka Törvénykönyve 86. §-a szerint kötelezően előírt minimális munkaközi szünet - a készenléti jellegű munkakört kivéve – már nem része a munkaidőnek, így például a napi 8 óra esetén előírt minimum 20 perces, jellemzően ebédszünet sem. Az Mt. 135. §-a a vállalkozások esetén - kollektív szerződésben foglalt megállapodás alapján - ettől eltérhetnek a felek (a munkavállaló javára), és maradhat a korábban megszokott szabályozás.

 

Viszont a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény 59. §-a a közalkalmazottak esetén nem teszi lehetővé ezt az eltérést. Így a Kjt. hatálya alá tartozó alkalmazottaknál a munkaközi szünet idejét a munkaidő szempontjából mindenképpen figyelmen kívül kell hagyni.  

A munkaközi szünet a pihenőidők legrövidebb típusa, melynek szabályait az Mt. 103. §-a tartalmazza. Célja, hogy a munkaidőt megszakítva lehetőséget biztosítson a munkavállalónak az étkezésre, rövid pihenésre.

A munkaközi szünet minden munkanapon megilleti a munkavállalót, ha aznap a munkaidő mértéke meghaladja a hat órát.

A munkaközi szünet időtartama a 6 órát meghaladó napi munkaidő esetén legalább 20 perc, de ha a munkaidő mértéke a napi 9 órát is meghaladja, a munkavállalónak további 25 perc szünet jár. A jogszabály a munkaközi szünet mértékét 60 percben maximálja, melynél hosszabbat sem a felek megállapodása, sem kollektív szerződés nem határozhat meg.

A szünetet a munkavégzés megszakításával kell kiadni, legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzést követően, tehát nem jelölhető ki a munkaidő elejére vagy végére. Ezen túl a szünet időzítését a munkáltató határozza meg.  

Mivel a munkaközi szünet nem része a munkaidőnek, így díjazás sem jár erre az időre, azonban a munkavállalót rendelkezésre állási kötelezettség sem terheli, így akár el is hagyhatja a munkahelyét.  

Fontos kérdés azonban, hogy a munkaközi szünetet hogyan kell feltüntetni a munkaidő nyilvántartásban, jelenléti íven. Tekintettel arra, hogy az Mt. 134. §-a szerint a nyilvántartásból naprakészen megállapíthatónak kell lennie a teljesített munkaidőnek, a munka kezdő és befejező időpontjának, ezért ha szabályosan akarunk eljárni, akkor a nyilvántartásban egyértelműen el kell különítenünk a munkaközi szünet időtartamát is.  

Ha e témában további információra kiváncsi, jöjjön el Dr. Cséffán József előadására.

Hirdetés