Bárdos László címzetes főjegyző ismét megtisztelt bennünket egy összefoglaló, gondolatébresztő, megvitatásra méltó összefoglalóval a jegyzők közigazgatásban betöltött szerepéről, az 1780-as évektől egészen napjainkig. Az írás kiváló felvezetőül szolgál a május 12-i szakmai nap témáihoz.

A 20 esztendeje újjászületett jegyzői hivatás az elmúlt évek alatt az átlagosnál is többször került a szakmai érdeklődés középpontjába. Jelenleg – „újra lesznek járások, a jegyzők átkerülnek a kormányhivatal alá, majd a járási hivatalok közigazgatási vezetői lesznek, illetve munkájuk önkormányzattal kötődő részét a polgármesteri hivatalvezető veszi át” – a továbbfejlesztésre vonatkozó javaslatok sokasága, és mondhatjuk kavalkádja néha szinte sokkoló hatással van a jegyzők mindennapi munkájára.

A közigazgatás háza táján most nincs nyugalom, de a jegyzők nem tesznek mást „csak” végzik a munkájukat. De a jegyzői tisztség több évszázados múltja megérdemli, hogy dolgainknak adjunk némi nyilvánosságok! A nyomaték kedvéért mondhatom, hogy a jegyzői munka a születéstől a halálig átszövi minden ember életét.

1.)    A jegyzői tisztség már a feudalizmusban megjelent, ahol a jegyző földesúri pénzen szerződtetett, írni-olvasni tudó azon személy volt, aki a szolgabírói leiratokat közvetítette, és a földesúri szolgáltatásokkal kapcsolatban a hozzá fordulók panaszait megfogalmazta. Gróf Gadányi József írja 1788-ban:

„Dolgaim nékem is nehezek és nagyok,

Mivel én falusi Nótárius vagyok.”

2.)    1836. évi IX. törvénycikk 1. § „…Jegyzőt pedig, ki jó erkölcséről és ügyességéről ösmeretes, a Földes-Úrnak jóváhagyása mellett az illető község szabadon fogad, mely jóváhagyás megtagadása esetében a Megye Közönsége a fennforgó nehézségeket elintézi, és minden esetre arra fog figyelmeztetni, hogy a Községek Jegyzők nélkül ne maradjanak.”

3.)    1897. 18. tc. jegyzőtartásra kötelezte a községeket, rendezte a jegyzői tisztség jogi problémáit és már ekkor előírta a tisztség betöltéséhez szükséges jegyzői vizsga letételét.

4.)    Ki is, mi is a jegyző? Az 1929-ben megjelent Közigazgatási Kislexikon a „községjegyzőről” az alábbi összefoglalást adja.

„Községjegyző a községi elöljáróság szellemi vezetője, annak legfontosabb tagja. A községi (kör)jegyző intézi a törvények, rendeletek, szabályrendeletek végrehajtását az elöljáróság többi tagjai bevonásával, ő látja el a községi igazgatás ügykörében az írásbeli tennivalókat, ő irányítja a község önkormányzati életét és intézi, vezeti a község vagyonkezelését és háztartását. Állása élethossziglan szól.”

5.)    Magyary Zoltán 1942-ben a közigazgatásról írott munkájában következőképp vélekedett a jegyzőről:

„A jegyzőt a megfelelő képesítéssel bíró egyének közül a képviselő-testület élethossziglan választja. Ő a községnek, mint szervezeti egységnek a tulajdonképpeni főnöke, az ő érdeme, ha a község vezetésében van előrelátás és iniciatíva, jó a szervezet, van parancsadás, azaz mozog a közigazgatás, van összhang és ellenőrzés a különböző szervekkel szemben és a jegyző mulasztása, ha mindez hiányzik.”

6.)    1948-ban a jegyzői állásokat megszüntették, majd 1950-ben az önkormányzati közigazgatást is. A jegyzői feladatokhoz hasonló, főként államigazgatási feladatokat a VB titkár látta el.

7.)    A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény visszahozta az önkormányzati rendszert, s ezzel együtt a jegyzői tisztséget is. A jegyzőknek jogszabályban megállapított képesítési követelményeknek kell megfelelniük, kinevezésük már nem élethossziglan, de határozatlan időre szól.

8.)    1999:”… a Jegyzők a magyar közigazgatás sarokkövei

• a jegyző lojális a Magyar Államhoz (Országgyűléshez, képviselő-testülethez, polgármesterhez)
• több mint 150 éve vezetik az önkormányzati és parlamenti választásokat
• a jegyző szolgálja, de nem szolgája a képviselő-testületnek, a polgármesternek
• a jegyző normális ember IS!”

(Mindez számukra azért szívet melengető, mivel ez a jegyzők szakmai főnökének, dr. Tóth Zoltán belügyi államtitkár tollából származik!)

9.)    2002-től a miniszterelnök címzetes főjegyzői címet adományozhat a tartósan kiemelkedő szakmai munkát végző jegyzőnek. Ez olyan elismerés, mely valódi ösztönzést adhat anyagilag és erkölcsileg is.

Mit hallottunk évek óta mind a szakmától, mind a politikától:

1990

– Erősíteni szükséges a jegyző szakmai szerepét, gátat kell szabni a jegyző gyengülését eredményező folyamatoknak, sőt azt kell elérni, hogy a hivatal első emberévé váljon. A szakmai felkészültség, a függetlenség, az állami védettség a törvényesség legfontosabb garanciái.

– Mind a képviselő-testületek, mind a polgármesterek elemi érdeke, hogy a jegyző az önkormányzat szakmailag megfelelően képzett, a törvényességnek elkötelezett szakembere legyen, továbbá, hogy a döntés-előkészítési folyamatban kellő súllyal vegyék figyelembe a törvényesség megtartása érdekében felvetett érveit, véleményét

– Az önkormányzati működés minden szereplőjének feladata, hogy a törvényesség kulcspozícióban dolgozó jegyző tevékenységéhez szükséges feltételek biztosításához hozzájáruljon.

1994–2002

– A jegyző nem egy közigazgatási szerv vezetője csupán, hanem egy közösség meghatározó tagja, egyik motorja, vezetője. Kistelepülésen a közösség „mindenese” jó értelemben, ő a helyiek szemében a „közigazgatás”. Társa a polgármesternek. Nagyobb településeken a hivatalvezetői feladatkörön túl településmenedzser és közéleti szereplő is egyben.

– Nem állás ez, hanem feladat, amelyhez az elhivatottság érzése, a település részletes ismerete, az ügyfelek irányában megnyilvánuló empátia kell a szakmai felkészültségen kívül.

– Hatásköreiket tekintve polihisztorok.

2002–2010

– 2002-től lényegesen jobb lesz a jegyzők erkölcsi és anyagi megbecsülése, mivel ők a helyi igazgatás kulcsemberei (is), juttatási rendszer, címzetes főjegyzői juttatás, lakástámogatás, ösztöndíjrendszer, a 35 éves jubileumi jutalmi fokozat, az alanyi jogon biztosított ruhapénz, a nyelvtudás fokozottabb elismerése, rekreációs szabadság).

– A közigazgatási ügyekben való döntés egyre inkább speciális szakértelmet követel. Nem elegendő csupán a jogismeret és a közigazgatási gyakorlat. A nagyon terjedelmes és szerteágazó jog mellett ismerni kell a közigazgatás szervezetét, az aktív közigazgatás módszereit, működését, a jogi szabályozás indokául szolgáló társadalmi, gazdasági, politikai megfontolásokat is.

– A jegyzőtől azt várják, hogy keresse meg az önkormányzat „érdekében” álló jogi megoldásokat. A mindenáron való megoldáskeresés ezután – sok esetben nem is titkoltan – durva anyagi vagy eljárási jogszabálysértésekben összegződik.

Jelenleg:

– A jegyző a helyi politika és a közigazgatás, mint szakma ütközőpontjában áll. Ahhoz a munkához, amelyet végez, legalább akkora fokú tekintélyre és függetlenségre volna szüksége, mint a bíráknak. A törvényesség garantálásához függetlenednie kellene attól a közegtől, ahol a tevékenységét gyakorolja.

Ki akkor hát a jegyző? A település polgármesteri hivatalának vezetője, egységes koordinátora, menedzsere, a mindenkori képviselő-testület és a polgármester szakmai tanácsadója, a ciklusonként átmenő kontinuitás részese, aki végül is már megkapta: túlságosan jóban volt az előző legitim, kollektív hatalomgyakorlókkal és polgármesterrel. Ezért …

Mondjuk ki nyíltan: nem egy jegyző helyzete ellehetetlenült. A testület politikai súlya, a kiszolgáltatott helyzet – helyenként – már elnyomja a törvényesség biztosítására vonatkozó igényt. Sőt nem egy önkormányzat nyűgnek érzi a törvényi korlátokat, az elképzelések messze túllépik a törvényi előírásokat.

Érdemes elgondolkodni a jegyzőknek azon, hogyan jutottunk el odáig a rendszerváltást követő 20 évvel, hogy a határozatlan időre testület által kinevezett jegyző eltávolítására a testületi ülésen szóban javaslatot tesz a polgármester – de olyan is volt, hogy a polgármester nem tudott róla, hanem valamelyik frakció vetette fel napirendre – s minden indoklás nélkül, kéthavi felmondással, egy „tollvonással” eltávolíthatóvá vált.

„A jogviszony munkáltató általi megszüntetésének egyszerűsítése lehetőséget nyújt a  minőségi szakembergárda kialakítására és a köz szolgálatában végzett munka színvonalának emelésére.” Ez tréfa?!! mondta volna pár évvel ezelőtt bármelyik vizsgán ezt mind az oktató, mind a vizsgázató!

De félre a (véresen komoly) tréfát, mert a mi bőrünkről van szó!

A jegyzői tisztség grafikonja

A jegyzői béren felüli juttatások

A jegyzők munkája mindvégig a törvényesség kérdését helyezte a középpontba. A törvényesség sérelmét nem tudják semmilyen formában tolerálni, s ennek többen úgy adtak hangot, hogy a jelenlegi helyezettel kapcsolatban kifejtették: „én ezt már nem értem”. Pedig szerintem értik, de elfogadni nem akarják!!

Napjainkban a jegyzők közös kívánsága: a közszolgálati és a jegyzői munka értékén való kezelése. Nehéz évek vannak mögöttünk, és még nincs is vége a „vesszőfutásnak”. Pedig a jegyzők zöme jól ismerte, s ismeri munkájának és elvégzendő konkrét feladatainak a célját, megvan a munkájához szükséges műveltsége és szakmai ismerete, s mindezek birtokában akarja is jól és hatékonyan ellátni feladatát.

Ismeri,  tudja,  akarja!

Ezen jegyzői annotációk önmagukért, a jegyzőkért szólnak. Ez persze igen kevés. Hogy szól-e harang a jegyzőkért, majd elválik. Ehhez kell, hogy legyen, aki kongatja, s az sem árt, ha van harang.

Bárdos László

címzetes főjegyző

Ossza meg a bejegyzést