Önkormányzati eladósodás Nyomtatás
2011. augusztus 15. hétfő, 08:00

 

adosA jogszabályalkotók tehetők részben felelőssé az önkormányzatok eladósodásáért. A közbeszerzésmentes kötvénykibocsátással ugyanis inkább csak a közbeszerzési folyamat meggyorsítására volt lehetőség, a megoldás a banki hiteleknél jóval alacsonyabb kamatot eredményezett a településeknek írja elemzésében a Napi Gazdaság.

 

A helyi önkormányzatok finanszírozási problémáiért részben a jogszabályalkotók a felelősek − derült ki az önkormányzati szövetségek vezetői és a Bankszövetség vezetőinek megbeszélésén. Európában lényegében példa nélküli az, hogy a helyhatóságok pénzügyi szolgáltatási tevékenységét közbeszereztetni kell. A törvény olyan szinten szakmaiatlan, hogy a folyószámlahitelek nyújtására is külön tendert kell kiírni, holott a településeknek csak egyetlen − közbeszerzés során kiválasztott − számlavezető bankjuk lehet, a folyószámlahitel pedig a számlához kapcsolt szolgáltatás. Érdekes ugyanakkor, hogy a Magyar Államkincstár (MÁK) 2010. január 1-jétől számlát vezethet az önkormányzatoknak, ráadásul közbeszerzés nélkül − ezt kihasználva nyitott számlát Heves Megye Önkormányzata, amikor az OTP Bank a megye tartozásainak egy részét inkasszálni igyekezett a számláról. Más kérdés, hogy a MÁK egyéb pénzügyi tevékenységet nem végezhet, így nem is hitelezhet − vagyis a MÁK-számlavezetés csak a már lényegében fizetésképtelen önkormányzatoknak éri meg.

A bankok és az önkormányzatok évtizedek óta hatékonyan tudtak egymással dolgozni, ám a közbeszerzési törvény szabályozása ezt a kapcsolatot alapjaiban nehezítette meg: a számlavezetést jórészt ingyen biztosító bankoknak komoly árazási versenybe kellett kezdeniük minden kölcsönért. A jogszabályalkotók ugyanakkor itt is kiutat kínáltak: míg a hitelekre vonatkozott a közbeszerzési törvény, a tőkepiaci instrumentumok − így a kötvénykibocsátás − igénybevételét nem kellett tendereztetni. A közbeszerzésmentes kötvénykibocsátással ugyanakkor a piaci szakemberek szerint inkább csak a hónapokig elhúzódó, drága közbeszerzési folyamat meggyorsítására volt lehetőség, miután egy-egy kötvénykibocsátásra így is pályáztattak az önkormányzatok: a legkisebb település is legalább 3-4, a nagyobb városok és megyék akár 8-10 ajánlatból is kiválaszthatták a számukra legmegfelelőbbet. A megoldás a banki hiteleknél jóval alacsonyabb kamatot eredményezett a településeknek, s talán még ennél is komolyabb érv volt számukra, hogy a kötvénykibocsátáskor a hitelekkel ellentétben az önkormányzatoknak nem kellett megmondaniuk, milyen célra (beruházásra) költik el a befolyó pénzt. (Sok önkormányzat ezért „tőzsdézni" kezdett a pénzekkel: a carry trade esetleges nyereségét ugyanakkor mára elvitte a megugró árfolyam.)

 

Ossza meg a bejegyzést