Az alkotmányozással kapcsolatosan hatalmas politikai és szakmai viták és álviták közepette lassan, de szinte napról-napra határozottabban előtérbe kerül a járások léte, ha úgy tetszik: a járási rendszer visszaállítása. Függetlenül attól, amint azt több írásomban említettem, úgy tűnik, hogy az alkotmányozás kérdése alapvetően nem érintette (remélhetőleg) az önkormányzatiság és az önkormányzati rendszerlényegét.

Azt viszont rögtön ki kell emelni, hogy a járás, mint téma iránti érdeklődés nem véletlenül haladja meg az átlagosat, hiszen olyan dologról beszélünk, amely közvetlenül vagy közvetve érinti, illetve érintheti lényegében az ország teljes lakosságát. Példának okáért ugyanis nehezen képzelhető el legalábbis nagy számban olyan fővárosi ember, akinek ne lennének vidéki rokonai, vagy a családban ne lenne semmiféle Budapesten kívüli ingatlan stb.. Márpedig ők, illetve ezek valamelyik járáshoz fognak tartozni, bár még nem tisztázott egyértelműen a városok helyzete.

Ehhez képest még napjainkban is rendkívül kevés „biztosat” lehet tudni a leendő járásokról, hiszen az eddig általunk is gondosan gyűjtött különböző hírek, híradások végül is legfeljebb egy-egy részterületet/részkérdést érintettek, közelítően nem fogják át a megoldandó témaköröket, az azokkal óhatatlanul együtt járó problémákat.

Ilyen körülmények között a megjelent és esetenként egymásnak is ellentmondó nyilatkozatokon, véleményeken, hiteles vagy kevésbé hiteles állásfoglalásokon kívül elsősorban korábbi tapasztalatokra, illetve a gyakorlatban dolgozó és véleményükkel többször segítő, gyakorló kollégák megnyilvánulásaira hagyatkozhatom. Ezekből állítottam össze egy csokorra valót – azzal a céllal, hogy további gondolkodásra késztessem, megerősítésre vagy éppen cáfolatra bírjam a téma iránt komolyabban érdeklődőket. Részleteiben:

1)      Szinte minden jel arra mutat, hogy a létre jövő járások „csak” állami, igazgatási feladatokat fognak majd ellátni. Ez látszólag evidencia, hangsúlyozása azonban azért fontos, mert ezzel kizárható, hogy a jelenlegi települési szint, azaz a községi és a városi önkormányzatok, valamint a területi szintet reprezentáló (vár)megyei önkormányzatok közé beiktattassék egy járási szint is. (Korábbi írásaimban többször utaltam arra, hogy III. Béla királyunk óta ezen a szinten választott testület csak 1950-1971 között, a tanácsrendszerben volt.)

2)      Kiemelkedő jelentőségű annak szabályozása, hogy a létrejövő járási hivatalok, amelyek tulajdonképpen kormányhivatalok lesznek, milyen feladatokat és hatásköröket látnak majd el. Elsősorban azt lesz majd nem egyszerű eldönteni, hogy az új hivatalok megkapják-e a jelenlegi teljes települési jegyzői államigazgatási feladat-hatásköri rendszert, vagy annak csak egy részét (de konkrétan melyeket?!).
Természetesen nem tisztem e kérdés mélyebb elemzése, de annyit feltétlenül jeleznem kell már csak a tényleges földrajzi távolságok és sok helyen a rossz tömegközlekedés miatt is, valamint figyelemmel a települési e-közigaztatás rendkívül gyenge színvonalára, hogy elementáris erővel fog felmerülni az az érv, hogy a döntéseket, egyáltalán az ügyintézést el akarják távolítani a lakosságtól. Mivel ez igaznak látszik, az érdemi válaszra az előkészítés során több mint célszerű igen alaposan felkészülni.

3)      Óriási jelentőséggel bír annak eldöntése, hogy az új rendszerben végül is hány járás legyen.
A mai ismeretek alapján semmiképpen nem szeretnék egyfajta számháborúba belemenni. Csak annyit tartok szükségesnek megjegyezni, hogy ebben a kérdésben akkor lenne célszerű végleges döntést hozni, ha már pontosan körvonalazódtak a hivatalok által ellátandó feladatok és hatáskörök. Ezen túl, legfeljebb attól óvnám saját magunkat, hogy ne jöjjenek létre olyan járások, amelyekről már előre biztosan lehet tudni, hogy hatékony munkavégzés szempontjából nem kezelhetők, mert mondjuk 80-90 település (vagy esetleg még több) tartozna hozzájuk.

4)      Az eddigiek alapján nem érzem tisztázottnak a városi jegyzői jogkörök és a járási hivatalok egymáshoz való kapcsolatát, magyarán azt, hogy hogyan fognak beilleszkedni a városok a járási szisztémába. (Ebből a szempontból az ún. megyei jogú városok helyzete egyszerűbbnek tűnik – feltételezve, hogy majd az új önkormányzati törvény ezt a kategóriát egyáltalán fenntartja.)

5)      Az előző pontban írtakhoz hasonlóan a magam részéről távolról sem látom egyértelműnek a jelenlegi körjegyzőségek jövőbeli helyzetét, hiszen több érv inkább ezek megszűnése/megszüntetése mellett szól. De: tényleg ilyen egyszerű ez?

6)      Utoljára, de távolról sem utolsó sorban említem a települési, ez esetben mindenekelőtt és elsősorban a községi/nagyközségi jegyzők (és részben az általuk vezetett apparátusok) jövőbeni helyzetét. Úgy látszik, hogy a községi elöljáróra és a testületnélküliségre vonatkozó felvetések szerencsére csak riogatások vagy félreértések voltak. A járások létrehozásával azonban kétségkívül nem kis mértékben kiüresednének a községi apparátusok feladatai is, sőt elképzelhetően a városoké is.
A továbbélő/megmaradó önkormányzati feladatok ellátását vajon milyen szervezetben, kik fogják ellátni? Megítélésem szerint ez sem egyszerű, de különösen nem mindenki számára egyértelmű, világos kérdés.

Bizonyos vagyok benne, hogy egy jó színvonalú szakmai vitában még számos kiváló felvetés erősíti a jobbítási szándékot – tulajdonképpen a szakma és az ügy féltése, az értük való aggódás okán.

Dr. Kara Pál

Ossza meg a bejegyzést