Hirdetés
Dr. Kara Pál: Körbejárt (?) járás PDF Nyomtatás E-mail
2011. február 03. csütörtök, 14:00

maoÍgéretünkhöz híven megpróbáljuk egyrészt röviden összefoglalni a magyar járások történetét, másrészt a jövőjükkel kapcsolatban közreadjuk a véleményünket, már előzetesen is jelezve, hogy pillanatnyilag igen kevés konkrét információ áll rendelkezésünkre.

 

Ami a múltat illeti, egyöntetű szakmai álláspont szerint a járások a XIII. században jöttek létre, valószínűleg 1232-ben, és a történeti források szerint akkora volt a területük, amelyet abban az időben a legkorszerűbb közlekedési eszközzel, azaz lovon be lehetett járni. Lényegében tehát a királyi vármegyék alközpontjai voltak, és a területükön ellátták elsősorban az adóösszeírást és a beszedést, valamint a határjárást és nem elhanyagolható módon az igazságszolgáltatást is. Ez a rendszer az évszázadok során természetesen jó néhányszor változott, területük és feladatkörük módosult. Számuk a második világháború befejezésekor 140 volt, amely a tanácsrendszer 1950-es megalakulásakor 150-re emelkedett, majd fokozatosan csökkent, egészen az 1983. december 31-i megszűnésükig, amikor már csak 83 járásunk volt.

A történetiséggel kapcsolatban csak egyetlen részkérdéssel foglalkozunk röviden. Nevezetesen, a járásokban 1950-ig soha nem működött semmiféle önkormányzat vagy választott testület, hanem egyszemélyi vezetője volt: a szolgabíró, illetve később a főszolgabíró. Feladatai döntő mértékben államigazgatás-hatósági jellegűek voltak. Ehhez képest a tanácsrendszer első két évtizede annyiban volt más, hogy lényegében a községek fölött (sőt, 1954-ig még a városok többsége felett is!) irányító-ellenőrző szerepet játszottak a járási tanácsok és szerveik. Mindebből számunkra most csak annyi érdekes, hogy a járások 1971-ig szinte minden ügyben első fokú feladatot és hatáskört láttak el, azaz a községek szerepe, valós helyzete tulajdonképpen formális volt. Elég nehéz elképzelni, de egészen a hatvanas évek legvégéig (!) pl. egy egyszerű községi szociális segélyügyet a járási tanácsok végrehajtó bizottságának egészségügyi osztályai intéztek.

A gazdasági és politikai helyzet azonban már nem kívánta meg ezt a típusú centralizmust, így a harmadik, 1971-es tanácstörvény (amely egyébként hatályos volt egészen az önkormányzatok létrejöttéig) kiiktatta a járási tanácsokat és a megyei tanácsok végrehajtó bizottságának szakigazgatási szerveként ún. járási hivatalokat hozott létre. Ezek – az időközben végrehajtott hatalmas mértékű decentralizáció eredményeként kialakult első fokú községi-nagyközségi hatósági fórumrendszer felett általános másodfokú szerepet kaptak, illetőleg néhány, viszonylag ritkán előforduló ügyben ők jártak el első fokon (pl. kisajátítás, egyes gyámügyek).

Részben az új hatásköröknek is köszönhetően, a nyolcvanas évekre felértékelődött a községek egy részének a jelentősége. Ugyanerre az időszakra országosan kialakult az ún. közös tanácsok rendszere, amely általában 2-3 községet fogott össze. Ennek is betudhatóan a nyolcvanas évek első felére egyre inkább feleslegessé váltak a járási hivatalok, funkcióik jószerivel kiüresedtek, összességében súlytalanokká váltak. Az akkori politikai vezetés úgy ítélte meg, hogy fenntartásuk felesleges és ezért a törvényhozás 1984. január 1-jétől megszüntette magukat a járásokat, és természetesen velük együtt a járási hivatalokat is. Szerepük még megmaradó részét – döntően a hatósági ügyintézés terén – átvették az ún. megyei irányításban közreműködő városi, illetőleg a városhiányos területeken az erre kijelölt nagyközségi tanácsszervek. Ezt a rendszert viszont „egy az egyben” kiiktatta 1990-ben az Önkormányzati törvény, amely egyrészt hangsúlyozza, hogy a települések és a megyék önkormányzatai között semmiféle alá- és fölérendeltség nincs, másrészt a községi és városi jegyzők első fokú határozatai ellen az időközben létrehozott megyei közigazgatási hivatalokhoz lehetett fordulni, vagy más megyei szintű dekoncentrált államigazgatási szervhez (pl. vízügy, környezetvédelem).

Az önkormányzatiság első 10 évében lényegében semmi nem ékelődött be a települések és a megyék közé. Ennek számos pozitív eredménye is volt, de az is tény, hogy az élet még az önkormányzati teljes önállóságot is csak részben igazolta be, hiszen a települések egy része egyre inkább képtelen volt az önkormányzati feladatok ellátására is. (Ennek okai önálló elemzést igényelnének.) Az államigazgatási feladatokat pedig a kisebb településeken már kezdettől fogva az igazgatási társulások, illetőleg konkrétan a létrejövő körjegyzőségek látták el.

Az eddig írtak alapján talán még mindig sokak számára nem egyértelmű, hogy a mai önkormányzati rendszer egyik alapvető visszássága az önkormányzati és az államigazgatási, utóbbin belül is elsősorban a hatósági feladatok/ügyek nem megfelelő, nem egyértelmű és következetes szétválasztása. A mindennapi életben ugyanis az embereket ez a kétféle feladatrendszer elméleti és szakmai megkülönböztetése, az ennek megfelelő szervezeti formák kialakítása alapvetően nem érdekli. Praktikusan ez úgy néz ki, hogy bármilyen gondja-baja van, bemegy az „önkormányzathoz”, felhívja az „önkormányzati illetékest”. A valóságban azonban a lakossági ügyek igen jelentős részével kapcsolatban a képviselő-testületnek eleve nincs semmiféle feladat- és hatásköre, egyszerűen azért, mert nem erre jöttek létre. Talán az építésügyi ágazatból lehetne hozni erre a legszemléletesebb példát. A képviselő-testület ugyanis – természetesen a községi is – rendeletben és határozatban dönt a településsel kapcsolatos tervekről, helyi előírásokról stb. Az építési engedélyezés viszont az állampolgárok, ügyfelek számára az építésügyi hatóság feladata, egyben kötelessége. Ennek megfelelően legalábbis szabálytalan, ha mondjuk a polgármester, akár a képviselő-testület nevében, bárkinek is építési engedélyt ígér, illetve annak tartalmába, a különböző hatósági előírásokba megpróbál beleszólni.

Úgy gondoljuk, hogy az elmondottak feltétlenül szükségesek annak megértéséhez, illetve egyértelművé tételéhez, hogy miért van, illetve lesz rövidesen kiemelkedő jelentősége a járások visszahozatala kérdéskörének. Talán nem véletlen, hogy sem a politika, sem az arra illetékes közigazgatási kormányzati vezetők eddig még nem tettek igazán egyértelmű nyilatkozatokat, nem foglaltak határozottan állást néhány, szerintünk igen jelentős szakmai kérdésekben. Ehhez szeretnénk néhány megjegyzést fűzni.

1)      Tovább kellene fejleszteni és lehetőség szerint tökélyre kellene vinni az önkormányzatoktól a hatósági-államigazgatási feladatok elvételét. Ezek hatékony gyakorlására a képviselő-testületek eleve nem alkalmasak egyetlen modern államban sem. Az viszont hosszabb távon csak gyengíti a testületek megítélését is, hogy az általuk létrehozott szervezet (a polgármesteri hivatal) nagy részarányban olyan feladatokkal foglalkozzon, amelyek a legjobb szándékkal sem tekinthetők közösségi közügynek. Ebben a tekintetben ugyanis teljesen mindegy, hogy építéshatósági ügyről vagy adóügyi végrehajtásról van szó, nem beszélve a különböző szabálysértési ügyekről stb.

2)      Elvileg nem kizárt Magyarországon sem járási szinten önkormányzati testület létrehozása. Ez azonban a megyékkel együtt, megőrizve a községek jelenlegi önkormányzati önállóságát, egy felesleges, mindenképpen túladminisztrált, szükségtelen szervezetet eredményezne. Adott esetben ennél lényegesen hatékonyabb lehet egy modern, korszerű, valós társulási rendszer, kivételesen akár kötelező formában is.

3)      Az előző két pontban írtak következetes megvalósítása esetén reálisan elképzelhető, hogy általános első fokú hatósági jogkörrel kialakuljon egy járási igazgatási szint. Ezzel kapcsolatban két szempontot szeretnénk nyomatékosítani.

a)  Igen körültekintően, és egyszer végre valóban a települési önkormányzatok véleményének kikérésével kell kialakítani a járások területét, messzemenően figyelembe véve a közlekedési, ezen belül is a tömegközlekedési helyzetet, a leendő hivatalok elérhetőségét.

b) Figyelembe kellene venni azt is, hogy még a legkorszerűbb járási hivatalok kiépítése esetén is bizonyos igazgatási-hatósági feladatokat feltétlenül a községekben kellene hagyni. Ezek kiválasztásánál legalább olyan körültekintően kell eljárni adott esetben, mint az előző pontban írtakkal kapcsolatban.

 

Végül, de nem utolsó sorban említjük azokat a félreérthető, időről-időre napvilágot látó véleményeket, amelyek úgy tűnik, hogy éppen a járási hivatali rendszer kiépítése kapcsán „egy füst alatt” keményen belenyúlnának a községi önkormányzati rendszerbe, és pl. megszűntetnék a községi képviselő-testületek vagy a bizottságok (ugyan melyikek?) egy részét, nyitva hagyva olyan sarkalatos kérdést, mint pl. azt, hogy ez „a rendezés” lélekszámhoz lenne kötve? A magunk részéről – legalább is ebben a formájában – az ilyen megoldással nem értünk egyet, és akkor sem tartjuk elfogadhatónak, ha némelyek minden bizonnyal pénzügyi okokra való hivatkozással próbálnák szorgalmazni.

 

Ossza meg a bejegyzést

 

Hozzászólások  

 
0 #11 Joe 2011-06-08 08:58
Egy többcélú kistérségi társulás alkalmazottjaké nt az a véleményem, hogy a problémák jó része megoldódhatott volna, ha a társulások kötelező erővel jöttek volna létre, és valódi hatósági jogköröket (térségi gyámügyi, építésügyi igazgatás, stb.) kaptak volna. Akkor már lenne egy kialakult modell, amit számos évi tapasztalat alapján csak csiszolni kellene. Ugyanakkor ez sem tekinthető valódi megoldásnak, a polgármesterek társulási tanácsa, mely a társulás legfőbb szerve, nem lenne képes érdekektől függetlenítve irányítani egy hatósági feladatokat ellátó munkaszervezete t. A szakmai apparátus munkaviszonyait (jelenleg is) erősebben függetleníteni kellene a megválasztott, de általában szakirányú ismeretek nélküli, politikai érdekektől motivált vezetői döntésektől. A társulások jelenlegi funkciói (intézmények fenntartása, szociális, közoktatási koordinálás, belső ellenőrzés, stb.) nem jelennek meg a tervezett járási modellben. Kérdés, hogy ezekben a funkciókban milyen szervezet fogja jelenteni a folytonosságot? Kérdés marad a jelenlegi, valójában funkciótlan de térségi tapasztalatokka l bíró társulások munkaszervezete inek jövője is. Nekünk legalábbis, kenyérkérdés. Erről is érdemes lenne beszélni.
Idézet
 
 
0 #10 DSD 2011-05-11 09:58
Idézet - Picur:
Talán tanulmányozni kellene a román rendszert is.Ott ugyanis 2-3 településnek van egy hivatala,ahol mindent intéznek.A többi településen nincs hivatal,csak egy fő.A lakosok bejárnak a központba ügyet intézni,s nem gond.Így valószínű nem lenne 3200 önkormányzat.De,minek is?
Vagy ez a rendszer már hasonlít a járási rendszerre?


"bejárnak a központba ügyet intézni,s nem gond."
Persze, teljesen mindegy nekik, hogy autóba ülve, vagy a sok helyen nem is létező buszjáratnak kiszolgáltatva intéznek ügyet, vagy pedig helyben besétálva. Ők se hülyék. Erdélyi ismerőseink irigylik, hogy az ő érdekeik teljesen a nagyobb testvér jóindulatának vannak kiszolgáltatva, de egyébként is kevered az önkormányzatisá got a hivatali ügyintézéssel.E rdélyben egyik sem létezik egy kistelepülésen, nem boldogok tőle, hidd el!
Idézet
 
 
+5 #9 körjegyző 3 2011-02-17 14:53
[Egyet értek a volt tanítvánnyal .Mi lesz a közigazgatással ? Én a jogszabályok miatt és ,mert a jog a képviselő-testü letnek "mindent" megenged jegyzőből körjegyző lettem .Több évtizede dolgozom a pályán .Jó lenne már végre tudni ,hogy tényleg életpálya-e a miénk ?? Továbbra is a többnyire dilettáns , választott "politikusoktól " függ a munkaviszonyunk ,az életünk ??
Idézet
 
 
+3 #8 Erdei Lászlóné 2011-02-16 11:44
mINDEN CIKKET ÉRDEMES VOLNA ELOLVASNI A JOGSZABÁLYT ELŐKÉSZÍTŐKNEK. ÉN KÜLÖNÖSKÉPPEN EGYETÉRTEK A dr.VARGA Zoltán által leírtakkal, mint pici községben, "járástól" 10 km-re, lehetetlen tömegközlekedés ben élő, állampolgár.
Idézet
 
 
+3 #7 Kónyi-Kiss Gáborné 2011-02-16 07:04
A cél - járások létrehozása - indokolt.Az államigazgatási hatósági feladatellátást függetleníteni kell a helyi érdekek befolyása és szűkös erőforrások hatása alól.Azonban ez a feladatok teljes áttekintése, vizsgálata nélkül nem lesz megfelelő.A közszolgáltatás ok biztosítása társulási formában, de helyi önkormányzati akarat befolyásával szolgálhatja a helyi lakosság szükségleteit. Egy polgármesteri hivatal átalakulása pl.ügyfélszolgá lattá nem jelent olyan erős negatív hatást a település társadalmára, mint egy drága, terheltségtől szenvedő, "helyi hatalmasságokna k" alárendelt közigazgatási tevékenységet is ellátó jegyző. A mai gyakorlatban be kell látnunk, hogy nem lehet egyszerre valaki a törvényesség őre, egyben egy képviselő-testü let alárendeltje. Skizofrén állapot ez, vagy az egyik feladat sérül.Nyugati demokráciákban működik a rendszer, lényege a hatáskörök egyértelmű, elhatárolt telepítése, ami sem párhuzamosságot , sem alárendeltséget nem jelent, de egyértelmű hatáskörmegoszt ást.
Idézet
 
 
+9 #6 Fix pont 2011-02-15 17:38
Jó volt olvasnom a cikket, de felvetett más kérdéseket is.
Mielőtt az egyes ügyek (állig/önkorm.) újraelosztására sor kerülne vizsgálta-e valaki, hogy bizonyos ügyek intézése mennyi idő, energiát, hozzáértést, utánaolvasást igényel? Míg a közalkalmazotti réteg számára mérhetően meghatározzák, hogy egy-egy bölcsődei csoporthoz hány fő szakszemélyzet kell (előírás), addig ilyen alapvetést a közigazgatásban még nem láttam. Ha van, kérem tájékoztassanak ! Belefulladnak a kis települések a sokféle jegyzői hatáskörben ellátandó feladat elvégzésébe. Létszámot bővíteni azonban nem lehet, mert az pénzbe kerülne és nem finanszírozza a képviselő-testü let. Megszűnt a határidő fogalma, csak tűzoltás folyik, mindez a jegyző fegyelmi felelőssége mellett, mert azt ugye könnyedén meghatározzák.. . Remélem a reformok ezekre a problémákra is rávilágítanak és megoldást találnak.
Idézet
 
 
+13 #5 Egy volt tanítvány 2011-02-04 18:59
Tisztelt Pali bátyám!

Ön tanított engem és Ön indított el a közigazgatási pálya irányába. Amikor még oktatott 'kényszerből' figyeltem szavait, amióta sajnos már nem oktat 'keresem' azokat a fórumokat, ahol ismét találkozom gondolataival, szakmai tudásával.
Nem bántam meg, hogy aljegyző, majd később jegyző lett belőlem, de most félek, félek hogy nem a közigazgatásból megyek nyugdíjba, pedig minden vágyam ez volt. Félek, hogy nem fogom tudni két gyermekem úgy felnevelni és önálló útra indítani ahogy szeretném. Félek, hogy összedől a magyar önkormányzati rendszer.
Tanár Úr! Mit tegyek, adjon tanácsot, hogy próbálkozzak még egy kicsit, vagy keressek teljesen más megélhetési világot.
Tisztelettel, egy volt tanítványa
Idézet
 
 
+16 #4 Dr. Varga Zoltán Zso 2011-02-04 18:04
A rendszerváltást követően az volt a koncepció, hogy túl sok a 19 megye, nincs rájuk szükség, helyüket vegyék át a régiók. A régiók létrejöttek, ám a megyerendszer nem szűnt meg, tehát az államapparátus szaporodott. S most a négyszintűre bővölt rendszert tovább bővítik egy ötödikkel. Lassan kiüresednek a polgármesteri hivatalok, utazhatunk a járási székhelyre ügyet intézni.Olyan ügyeket, amelyeket helyben tíz perc alatt elintéztünk, vagy amelyek intézését a helyi hivatalnok átvállalta helyettünk,egés z nap intézhetünk. Sorsunkról olyan hivatalnokok fognak dönteni, akik sem a települést, sem lakóit nem ismerik, életünk az íróasztal mellett hozott lélektelen döntések miatt fut zátonyra. A döntések egyre távolabb kerülnek a probléma keletkezési helyétől, egyre személytelenebb ek lesznek. Tanulj világ, így kell elsorvasztani a falvakat, így kell kiírni milliókat a társadalomból!
Idézet
 
 
-9 #3 Picur 2011-02-04 17:43
Talán tanulmányozni kellene a román rendszert is.Ott ugyanis 2-3 településnek van egy hivatala,ahol mindent intéznek.A többi településen nincs hivatal,csak egy fő.A lakosok bejárnak a központba ügyet intézni,s nem gond.Így valószínű nem lenne 3200 önkormányzat.De ,minek is?
Vagy ez a rendszer már hasonlít a járási rendszerre?
Idézet
 
 
+11 #2 Gyenes Zoltán 2011-02-03 22:33
A leírtak vállalható célokról szólnak.Kara Úr több írása is figyelemre méltó e témában.Sajnos a naponta megjelenő sajtóinformáció k nem tanúskodnak e bölcsességről.N ekünk itt a határ mellet lassan már semmi sem marad, és ezért küzdünk foggal körömmel mindenért ami munkahelyet, státuszt, életet jelent.Rendben ,legyen racionális közigazgatás ,de legyenek vidékre adaptált hatásos gazdaság élénkítési programok is.Mer a hivatalok és oktatási intézmények elvesztése ,munkahelyek nélkül, "magyar ugart" csinál a már most is romokban lévő periférián tengődő térségekből.Enn ek kezelése lényegesen többe fog kerülni ,mint a jelenlegi rendszer működtetése.Még egy dologról nem szabad megfeledkezni nő a mozgásukban akadályozott idősek száma és a fiatal funkcionálisan inaktív rétegek nagysága.Ők lehet , hogy az átalakítás után eltűnnek a közigazgatás látóköréből ha a teljes rendszert elviszik a kistelepülésekr ől.
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Szabályozási Tudsátár

Kiemelt témák hozzászólásai

  • Az önkormányzati köztisztviselők esetében már lezárultak - az idén sem kapnak bé... Tovább...
  • Tényleg, rájöttek, hogy nem kellene padlóra küldeni az önkormányzatoka t?! Ugyan... Tovább...
  • ...ismét egy vicckategóriás. A kolléga márc. 1-től átkerül az új helyre. Nadenin... Tovább...
  • ..olyan jó a hangzása mindennek! Tovább...
  • Tessék mondani, az önkormányzati dolgozókat mikor fogják emberszámba" venni? ...... Tovább...
  • Helyes! El kell venni mindent, amit egy önkormányzat megteremtett és amit a sajá... Tovább...
  • Ilyen kártékony ember kevés van széles hazánkban. Először a kamara kötelező pénz... Tovább...
  • Pótcselekvés. Minden kormányablakban legyen kormánytisztvis elő! Na ezt már nehe... Tovább...
  • Nekem is lenne ötletem a kamarai hozzájárulás megszüntetésérő l! Tovább...
  • Nesze neked rezsicsökkentés ! Valakinek állni kell a cehhet! Tovább...
  • Azt a 300 önkormányzatot kivéve már most is így van! Tovább...
  • ...ismét egy maszlagdumát" olvashatunk! Tovább...
  • Ez az önkormányzatok teljes kivéreztetését, pénzügyi padlóra küldését jelenti. E... Tovább...
  • A saját házuk táján kellene sepregetni... Tovább...
  • Abszurd! Elvenni a maradék önállóságot is? Hivatalnokokká degradálni a polgármes... Tovább...