Az éjszaki Bakonynak a vízrendszere is figyelmet érdemel. Már említettük a Tornát, mely Városlődnél ered és egyenesen nyugat felé folyik a Marczalba, s említettük a Sédet, mely szintén Városlődnél ered, de Szentgál és Veszprém mellett elhaladva egyenesen kelet felé a Sár-csatornába siet.

Veszprémmegye mind kiterjedésére, mind lakosainak számára nézve közel 1/70 részét teszi az országnak, és mind népessége, mind gazdasági állapota annyira változatosak, hogy kicsiben az egész ország képét föl lehet benne találni.

Dél felől Szent-Endre a Pilis-hegység kulcsa. E csinos fekvésű városka, melynek vasúti és hajóközlekedése van, már messziről feltűnik számos templomával, melyek közűl a szerb püspöké válik ki leginkább.

A Dunapart mutatja Budapesten a legmozgalmasabb életet, a legkülönfélébb elemekből egymás mellé rakva.

Budapest tündérkertje! Egy darab a paradicsomból, – az édenkert tiltott fája nélkűl.

A Duna hosszú útjából Budapest alá érkezve, két hatalmas ágra szakad, melyek a hajóalakú gyönyörű Margit-szigetet ölelik körűl. E két ág a szigeten alúl nyomban újra egyesűl a Margit-híd hatalmas érczívei alatt és az egész fővároson végig húzódó szilárd kőpartok közé lép.

Jelenleg a Városliget Budapest népéletének a gyűjtő medenczéje az év minden szakában. Nem csoda, ez van a városhoz a legközelebb s maholnap már benne lesz. Itt találkoznak, sőt egymással össze is vegyűlnek a high life élvezetei a low life mulatságaival. Egyszer a népliget a színhely, a köznép a szereplő, az elegáns világ a néző; máskor a turf, a corso képezi az arénát, a hol a crème a szereplő s a plebs a néző.

Itt volt első Károly királytól kezdve egész II. Lajosig e szigorú fegyelmű szerzetesek kolostora, kik minden napot az éjféli önkorbácsolással kezdtek meg (egy ilyen jelenetnek egyszer állítólag Mátyás király is tanúja volt titokban), s kiknek a kapuján még a királynak is tilos volt belépni a perjel engedelme nélkűl. Szent Lőrincz tiszteletére épűlt a kolostor. Ereklyéi közt Remete Szent Pál csontjait őrizték. Itt fordította le a szent-írást egy szerzetes, Báthori László, húsz éven át ki nem mozdúlva az odújából, egy barlangból, melyet a Hárshegy oldalában ma is mutogatnak.

Ugyanazokban a gyors változásokban, a melyek a fővárost magát átalakították, idomúlt át a várossal együtt a budapesti élet is.

Elmúlt a hajdani jurátus világ hírhedett kávéházaival, a „Zrinyi”-vel és „Két pisztoly”-lyal együtt, a mokány táblabíró-alakok, a rendkivűliségeikről nevezetes főurak, kik közűl egy Sándor Móricz gróf alakját egész lovas-legendakör emeli ki; – aztán a haladással ellenséges lábon álló öreg nyárspolgárok, meg azoknak az ivadéka: a czéhes polgárhad, mely Úrnapján templomi zászlókkal, puskával, csákósan, egyenruhásan járta be a fő útczákat saját zenekarával, mely a pesti polgárindúlót harsogtatta. Maga az indúló is el van már felejtve, pedig egyike volt a legszebb harczias daloknak. A mai fővárosi képviselőtestület négyszáz és egynehány tagjában senki sem találná föl az ötven évvel ez előtti typusokat.

Létezik egy érdekes vélekedés, amely a világosi fegyverletételből vezeti le a trianoni következményt. Hegedűs Lóránt képlete ez, s igen egyszerű: Görgey a szabadságharc alatt a legnagyobb csapást mérte az osztrák hatalom katonai presztizsére, s ezt még fokozta, mikor a fegyverletételnél kijelentette, hogy a fegyverét csak az orosznak hajlandó átnyújtani, különben inkább lekaszaboltatja magát és seregét, de olyan ellenségnek meg nem adja magát, amelyet a harctéren minden egyes esetben megvert. Ebből a körülményből Ausztria és Oroszország közt messzemenő hiúsági és féltékenységi ellentét fejlődött ki, s ennek a következménye volt, hogy a krími háborúban Ausztria - szerződése ellenére - Oroszország ellen dolgozott, és Ausztriának ezt a világosi napokból kisarjadt tettét Oroszország sohasem feledte el; ez a féltékenység hozta azt a Balkán-politikát, amelynek végeredménye a világháború lett.

Háromszor koronázták meg, mégsem uralkodott igazán, amikor meg komolyan vette magát, csak a baj volt vele. Az utókor legfeljebb a róla elnevezett visegrádi toronnyal emlékezik rá, ahol azonban a valójában sohasem raboskodott. Trónra lépése és onnan történt letaszítása is testvérháború eredménye, mégis meglepően szerencsésen alakult az ország sorsa az ő idejében. I. András fiáról, Salamonról elmélkedünk.