Az állam ügyesen lepasszolta labdát a településekhez, ahol egyre kisebb tortán kell osztozkodniuk a szállásadóknak – írja a Nyugat.hu. Cikkükben három Vas megyei várost kérdeztek a törvény megjelenése és alkalmazása kapcsán.
A koronavírus-járvány és az EU-csúcs árnyékában az Országgyűlés szinte észrevétlen fogadta el „A rövid távú szálláshely kiadással összefüggő egyes törvények módosításáról” szóló javaslatot, amelyet a köznyelv röviden csak Airbnb-törvénynek hív.
Aki esetleg nem ismerné, annak gyorsan elmondjuk: az Airbnb egy internetes szállásközvetítő portál, amely segítségével egymásra találnak azok, akik néhány napra szeretnének kiadni, illetve kivenni lakást. Gyakorlatilag az internetre költözött egykori magán-szobakiadásról (lásd Zimmer Frei) van szó, de a helyzet mégiscsak más.
Egyrészt a technológiának köszönhetően nagyon leegyszerűsödött mind az egymásra találás, mind a foglalás, másrészt az utóbbi évtizedekben hatalmas tömegek keltek útra városnéző utakra, olyanok, akik legtöbbször olcsó, kényelmes szállást kerestek.
Mivel egyre több kiadó ingatlan lett, egyre többen vették igénybe a jellemzően a szállodáknál kedvezőbb árú szolgáltatást. Ami újabb Airbnb-lakásokat lökött a piacra, így pörgette fel egymást a kereslet és kínálat.
A rendszer első pillantásra mindenki számára előnyös. Csakhogy elég hamar látszottak az árnyoldalak is.
Az olyan nagyvárosokban mint Budapest, megjelentek a komoly befektetők, akik a népszerű turistanegyedekben felvásárolták a kiadható lakásokat, és hatalmas jövedelemre tettek szert. Ez magával rántotta mind az ingatlan-, mind az albérletárakat, ami aztán az egész országban végiggyűrűzött.
Egy idő után a szállodák és az önkormányzatok is összevonták a szemöldöküket, az előbbiek azért, mert vendégektől és bevételtől estek el, az utóbbiak meg azért, mert az ilyen jellegű lakáskiadás sok esetben zajjal és egyéb járulékos problémákkal jár együtt.
Az Airbnb az idegenforgalomban olyan, mint az Uber a taxizásban, és ez a hasonlóság nemcsak a szolgáltatás hatékonyságában, de az adózási kérdőjelekben is megjelenik.
Az Airbnb külföldi cég, így a közvetítésből származó profit után is máshol adózik, és egyáltalán: nagyon nehéz ellenőrizni a tevékenységét.
Mindezek után nem csoda, hogy néhány nagyváros (New York, Párizs, Barcelona, Bécs stb.) vagy betiltotta vagy erős kontroll alá helyezte a szolgáltatást, és várható volt, hogy Magyarországon is történik valami.
Történt is, csak nem pont az, amire a szakma számított.
A kormány, amely annyira szeret központosítani és szabályozni, ez esetben elengedte a gyeplőt, és a fent említett törvénymódosítással az önkormányzatok hatáskörébe utalta a kérdés szabályozását.
A jogszabály három legfontosabb pontja:
- (3) A települési (Budapesten a kerületi) önkormányzat képviselő-testülete, a fővárosi önkormányzat által közvetlenül igazgatott terület tekintetében a fővárosi önkormányzat közgyűlése (a továbbiakban együtt: önkormányzat) rendeletben állapíthatja meg a magánszálláshelyen és az egyéb szálláshelyen az egy naptári éven belül szálláshely-szolgáltatás céljára felhasználható napok számát.
- (4) Ha az önkormányzat a (3) bekezdés alapján a magánszálláshelyen és az egyéb szálláshelyen az egy naptári éven belül szálláshely-szolgáltatás céljára felhasználható napok számát nem határozta meg, abban az esetben e tevékenység időbeli megkötés nélkül végezhető.
- (5) Az önkormányzat a (3) bekezdés alapján megalkotott rendeletében az abban foglaltak megsértése esetére közigazgatási bírságot és tevékenység végzésétől történő eltiltást vezethet be.”
Ez azt jelenti, ha az önkormányzatok nem lépnek, minden megy tovább a régiben.
De ha úgy gondolják, gyakorlatilag le is nullázhatják a magánszállásokat.
Mivel az Airbnb-jelenség és probléma leginkább a turisztikailag frekventált településeket érinti, így a legtöbb önkormányzatnak – kis túlzással – a rendeletet el sem kell elolvasnia, ahol viszont téma, ott darázsfészekben kell nyúlkálniuk a derék képviselőknek. Nem nehéz megjósolni: a helyi szállodák, bosszús szomszédok stb. arról igyekeznek győzködni a település vezetőit, hogy korlátozzák a magánkiadókat; viszont a kiadók jellemzően helyi választók is.
Szombathelyen is kérdéseket vet fel az Airbnb, de nem úgy
Néhány percet elég az említett szállásközvetítő weboldalán eltölteni, hogy lássuk: Szombathelyen is megjelentek az ingatlanjukat így kiadó magánemberek.
De hogy pontosan hányan vannak, és mekkora szeletet hasítanak ki a piacon, azt ez alapján lehetetlen megmondani.„Nekünk is pont ez a gondunk. Nagyon kevés a rálátásunk erre a szállástípusra, mert a többségük bejelentés nélkül működik. Jobb híján mi is a weboldalon találunk rájuk, aztán megkeressük őket, hogy legyenek szívesek adatot szolgáltatni. Vannak olyanok, akiktől semmiféle reagálást nem kapunk, és vannak olyanok, akik pozitívan állnak hozzá. Igaz, a kormány magánszállások számára kiírt pályázata sokat kifehérített, mert aki pályázatot adott be, vállalnia kellett az online adatszolgálgatást” – mondta Grünwald Stefánia, a Savaria Turizmus Nonprofit Kft. igazgatója. Ő úgy látja, Szombathelyen főként a magasabb kategóriájú, frekventált helyen lévő Airbnb-szállások a jellemzők; feltehetően a befektetései szándékkal vásárolt ingatlanok egy részét adják ki így.
A szakember szerint a város mindennapi életét – ellentétben a fővárossal – nem zavarják ezek a típusú szállások. Egyrészt mert a magasabb kategória miatt más jellegű vendégkörrel rendelkeznek, másrészt a szolgáltatást szintén előszeretettel igénybe vevő vendégmunkások szinte csak aludni járnak az ilyen ingatlanokba.Grünwald Stefánia úgy látja, az Airbnb-jelenség a városban nem éri el azt a szintet, ami miatt az önkormányzatnak külön rendeletben szabályoznia kellene ezt a kérdést, viszont érdemes lenne foglalkozni azzal, hogy a bevallott vendégéjszakák kétharmada (!) után – valamilyen kiskapura hivatkozva – nem fizetnek a vendégek helyi adót, ami éves szinten elég jelentős bevételkiesést okoz a városi költségvetésnek.
László Győzőnek, a turizmusért is felelős alpolgármestenek a jogszabályváltozásról az az első benyomása, hogy Szombathelyen a magánszállás-kiadás nem éri el azt a mértéket, ami miatt helyi korlátozásokat kellene bevezetni.Ugyanakkor az önkormányzat később részletesen áttekinti a kérdést, és akkor alul ki a végleges álláspont.
Bük és Sárvár más-más utat követ
A lap megkereste a két Vas megyei kisvárost is, amik érintve lehetnek a kérdésben.
Annál is inkább, mert mind Sárvár, mind Bük jórészt a külföldi turistákra épített eddig, és azok elmaradása a koronavírus-járvány miatt alaposan összezsugorította a tortát, amin osztozkodniuk kell a helyi szállásadóknak.
Amíg korábban lazán megéltek egymás mellett a szállodák és a magánkiadók, a mostani turistaválság felnagyíthatja a korábban is meglévő ellentéteket, ami a helyi rendeletben is megjelenhet.Nos, úgy tűnik, a két kiemelt turisztikai desztináció más-más utat követ.
Kondora István, Sárvár polgármestere közölte: nincsenek adataik a rövid távú lakáskiadásról, és az önkormányzat nem is tervezi, hogy szigorítaná a szabályozást.Bük képviselő testülete viszont foglalkozik majd a kérdéssel, ami nem meglepő annak tükrében, hogy a 3600 állandó lakosú kisvárosban 2019-ben 408 (!) ilyen jellegű szálláshely volt. Az adatot a település jegyzőjétől tudjuk.
Dr. Tóth Ágnes azt mondta, mielőtt a városatyák megvitatják a helyi rendeletet, előtte azt közzéteszik a városi honlapon, hogy az érintettek (szállodák, lakáskiadók, magánemberek stb.) még a döntés előtt el tudják mondani a véleményüket. A büki szabályozás – teszik hozzá – már csak azért is érdekes lehet, mert feltételezhetően más helyeken is hasonló kihívásokkal kell majd szembenézniük a nyaralóhelyek önkormányzatainak.
Hogy volt régen...?
