Települési arculati kézikönyveink jövőt mutatnak Magyarország és a mai kor építészei számára – hangsúlyozta a települési arculati kézikönyvekről szóló nemzetközi konferencia megnyitóján Budapesten a Miniszterelnökség közszolgálatért felelős államtitkára, Tuzson Bence.
A Metszet folyóirat által szervezett konferencián rámutatott: Egy kort általában annak alapján ítélnek meg, hogy milyen az építészete – mondta Tuzson Bence –, ezért nem mindegy, mi épül Magyarországon, nem mindegy, hogyan fognak kinézni a magyar települések. Mint hozzátette, komoly példaként tekintettek az írországi arculati kézikönyvekre, de ehhez képest is megpróbáltak előbbre lépni, ezért kötelező erejű jogszabályba emelték a kezdeményezést. Ritka az ennyire sikeres program – hangsúlyozta az államtitkár –, mióta megszületett az arculati kézikönyvekkel kapcsolatos jogi szabályozás, a települések is aktívvá váltak, és már több mint 95 százalékos arányban megalkották saját települési arculati kézikönyveiket.
Füleky Zsolt építészeti és építésügyi helyettes államtitkár felidézte, hogy 2015-ben más európai országok példájára megalkották a Nemzeti Építészetpolitika című kiadványt, amely a szakma alapvető kérdéseire kereste a választ. Akkorra már rendelkezésre álltak az írországi példák, és elkészült a Balaton-felvidéki építészeti útmutató, ezért elkezdték annak módját kutatni, hogyan tudják a jó példákat országosan kiterjeszteni, hogyan lehet olyan jogszabályrendszert megalkotni, amely a szépet, az esztétikusat próbálná bemutatni. „Azért fogtunk neki az arculati kézikönyveknek az egész országra való kiterjesztésébe, mert hiszünk a jó példák erejében” – fogalmazott a helyettes államtitkár.
A kézikönyvek a Kárpát-medencében rendelkezésre álló klimatikai, tájegységi adottságokra, szellemi-kulturális örökségre alapozva igyekeznek jó példákat felmutatni – mondta Füleky Zsolt. A szabályrendszert határozottan kettébontották: a települési arculati kézikönyvekre bízták, hogy miként kell kinéznie egy épülő vagy felújítandó épületnek, a műszaki paramétereket pedig a helyi építésügyi szabályzatra. Az arculati kézikönyvek tehát egyfajta „dress code-ként” kell hogy működjenek az adott településen – zárta szavait Füleky Zsolt.
Hajnóczi Péter, a Magyar Építész Kamara (MÉK) elnöke felidézte, hogy a MÉK-nek kettős szerepe volt a munkában: a területi kamarák végezték el a kézikönyvek szakmai véleményezését, de tagjaik sok helyen részt vettek azok megalkotásában is. Mindezt megkönnyítette az is, hogy a Miniszterelnökség erkölcsi és anyagi segítséget is nyújtott a településeknek a kézikönyvek elkészítéséhez.
Noll Tamás építész elmondása szerint nemcsak Magyarországon érezték úgy, hogy a modern építészet nem mindig találja a választ a megfelelő környezet kialakításának problémájára, ezért a munka során nemzetközi, például írországi példákra is lehetett alapozni. Az első „prototípus”, a Balaton-felvidéki kézikönyv 2013-ra készült el, ezután a kormány is felkarolta a kezdeményezést – emlékeztetett Noll Tamás, hangsúlyozva, hogy a szabályozás oldaláról már sok minden a helyére került, jó lenne, ha az építtetők is éreznék ennek a jelentőségét.
Hogy volt régen...?
