Több évtizedes kihagyással újra önálló képviselete lett a budapesti önkormányzatnál a zöldfelület-rendszernek. A település képét, a lakóhely által nyújtott életminőséget óriási mértékben határozzák meg a zöldfelületek, a település zöldfelület-rendszerének minősége, sűrűsége, elérhetősége, használhatósága stb.
A városokban, azt hogy a beépítések, új építések a hagyományokhoz, a település által elfogadott szabályrendszerekhez – itt elsősorban a helyi építési szabályzatra gondolunk – és országos előírásokhoz igazodjanak, általában főépítészek felügyelik. Sajnos azonban néhány üdítő kivételtől eltekintve nincs ehhez hasonlóan egységes felügylete, kezelése a települések zöldfelület-rendszerének.
Budapestnek Bardóczi Sándor tájépítész lett a főkertésze, ő azonban szeretné, ha inkább főtájépítésznek hívnák. Mi ennek az oka? A főtájépítész/főkertész feladatai nemcsak például a közparkok, közterek fásítását, virágkiültetéseinek kialakítását, fenntartását alkotják, hanem a főtájépítész célja az, hogy a település fejlődésében, fenntartásában egységes zöldszemlélet, koncepció valósuljon meg nemcsak belterületen, de külterületen is. Budapestnek nem most lett először főkertésze: Fuchs Emil 1865-ben lett Pest főkertésze, aki nemcsak a beépített területen létesített parkokat és fasorokat, de nagy gondot fordított a várost körülölelő erdősáv létesítésére is (INT-1) http://www.ekmk.hu/lexikon/talalatok3.php?beture=FUCHS%20Emil). A Főkert honlapján olvashatunk a főváros főkertészeiről (INT-2) https://www.fokert.hu/kiemelkedo-szemelyisegek/). Sajnos 1940 után megszűnt a „főkertészi hivatal”.
Milyen elemekből áll a település zöldfelület-rendszere vagy a ma már sokkal korszerűbb kifejezéssel élve a zöldinfrastruktúra rendszer? A zöldinfrastruktúra a természetes és félig természetes területek és más zöldterületek stratégiailag tervezett hálózatát jelenti, amely számtalan ökoszisztéma-szolgáltatást nyújt, amelyek meghatározzák az emberi jóllétet és életminőséget. Egy település zöldinfrastruktúra hálózata nemcsak a belterületen található közhasználatú parkokat, kerteket, az utak menti zöldsávot jelenti, de magába foglalja a települést körülölelő erdőket, mezőgazdasági területeket is.
Kiemelkedően fontos, hogy a különböző közkertek, parkok, jóléti erdők, zöldsávok, sétányok komplex, összefüggő, és egyben viszonylag sűrű hálózatot, rendszert alkossanak, vagyis az egyes elemek térben egyenletesen helyezkedjenek el, a központi területek között kapcsolat legyen. Tehát például a parkok rendszerét zöldsávok, fasorok kössék össze, ami nemcsak funkcionális, de ökológiai szempontból is fontos.
Hogy volt régen...?
