Alacsony szinten van Magyarországon a mélyszegénységben élők száma, legalábbis a KSH életszínvonal-felmérése alapján. Az adatok mélyére nézve azonban már nem ennyire szép a helyzet.
Évek óta viszonylag alacsony szinten, 110 ezer fő környékén alakul a mélyszegénységben élők száma Magyarországon. Ez komoly eredmény ahhoz képest, hogy tíz évvel ezelőtt még 400-500 ezer embert számlált a Központi Statisztikai Hivatal. Némi turpisságot gyaníthatunk, ha abból indulunk ki, hogy az elmúlt két-három évben jelentősen nőttek a jövedelmek, ennek ellenére nem javultak tovább a folyamatok.
Forrás: KSH
Hogy megértsük a helyzetet, tisztában kell lennünk azzal, hogy kik tartoznak ebbe a kategóriába. Azok, akik
- olyan háztartásban élnek, ahol a nettó jövedelem nem éri el az országos medián jövedelem 60%-át,
- illetve keveset dolgoznak. Vagyis olyan háztartásban élnek, amelyekben a nyugdíjasok kivételével az emberek a lehetséges munkaidejüknek csak kevesebb mint ötödét töltik munkavégzéssel.
Ha már valamelyik kategóriának nem felelnek meg, akkor őket nem érinti a szegénység mindhárom dimenziója, vagyis nem számítanak a leginkább veszélyeztetett és kirekesztett csoportba.
Az alábbi ábra bemutatja, hogy hány embert érintenek a szegénység különböző dimenziói:
Forrás: KSH
A bal oldali diagram alapján kiderül, hogy 1170 millió ember élt a mediánjövedelem 60%-a alatt, 760 ezer nélkülözte az anyagi javak egy jó részét, illetve 350 ezer túlságosan keveset dolgozott.
A jobb oldali diagram megmutatja a fenti társadalmi csoportok közötti átfedéseket. Ez alapján látható, hogy tavaly 110 ezer embert, vagyis a társadalom 1,2%-át érintette mindhárom szegénységi dimenzió. Ez a nem túl magas szám, azonban nagyon csalóka, van ugyanis még 230 ezer ember, akik elegendő időt dolgoztak ahhoz, hogy ne számítsanak „alacsony munkaintenzitásúnak”, de nem érték el a medián 60%-át és nem volt pénzük szinte semmire.
Őket tehát nem érinti mindhárom dimenzió. Ennek hátterében pedig nagyrészt nem más áll, mint a közfoglalkoztatás. Ezzel ugyanis nem lehet elegendő pénzt keresni az alapvető anyagi javak megvásárlásához, nem lehet elérni a mediánjövedelem 60%-át, azonban máris nem számít valaki mélyszegénységben élőnek, mert többé nem „nagyon alacsony a munkaintenzitása”.
Statisztikailag készen is volnánk: a mélyszegénység hivatalosan megszűnőben van. A dolgok mélyére nézve azonban láthatjuk, hogy azért, mert valaki közmunkás, még valójában továbbra is mélyszegénységben él, hiszen nincs elegendő jövedelme ahhoz, hogy a szegénység egyéb dimenzióiból kikerüljön ezzel, csak statisztikailag nem számít annak.
A 2017 óta változatlan, bruttó 81 ezres közfoglalkoztatotti bér az átlagkereset alig több mint 20%-a, és habár a medián alacsonyabb, mint az átlag (előbbit nem közlik), nagyjából a mediánnak is csak a 25%-a lehet. Vagyis nem igazán van esély a medián 60%-ának elérésére, innen pedig egyértelműen látszik, hogy az anyagi javak megvásárlására sincs lehetőség.
Vagyis ha a közfoglalkoztatottak 80-100 ezer fő körüli táborát hozzáadjuk hivatalosan mélyszegénységben élő 110 ezer főhöz, akkor egyből kedvezőtlenebb adatokat kapunk, és akkor ott van még nagyjából további 100 ezer fő, akik szintén elég időt dolgoztak, hogy ne számítsanak munkaszegénynek, de a szegénység másik két dimenziója érintette őket.
Az is biztosnak tűnik, hogy a 2019-ben látott kedvező adatok egy ideig nem térnek vissza. Az idei évben ugyanis növekszik a munkanélküliség és sokaknak csökken a jövedelme. Különösen érintettek az alacsonyabb jövedelmű, alacsonyabban képzett dolgozók, akik egyébként is közel vannak a szegénységi küszöbértékekhez, idén tehát minden bizonnyal érdemben romlanak a szegénységi adatok.
(Portfolio.hu)
Hogy volt régen...?
