A korábbi gyakorlat szerint az EU-s támogatások nem az adott térség hiányait kezelték, hanem amikor megjelent a forrás, a térség megpróbált hozzá célt találni - mutatott rá Fekete Katalin kutató az OrientPress Hírügynökség a helyi önkormányzatok lehetőségeiről szóló konferenciáján. A közigazgatási szakember felhívta a figyelmet: az új szemlélet ma már az, hogy a profittal szemben a fenntarthatóságot kell preferálni.
A Lisszaboni Szerződés új eleme a területi kohézió erősítése, a határmenti és régiómenti együttműködés előnyben részesítése. A transznacionális együttműködések erősítése több országon átívelő közös munkákat, fejlesztéseket, kulturális és gazdasági kapcsolatokat generál.
Fekete Katalin ismertette a fennálló nehézségeket is, amelyek a földrajzi elszigeteltség, az eltérő jogi és közigazgatási környezet, a nyelvi nehézségek, a kompetencia hiány, a munkalehetőségek hiánya tekintetében vannak jelen.
Kapcsolattartó pontokat kell létrehozni
2006-ban létrejött az Európai Területi Társulás (EGTC), amely intézményi keretet ad, jogképes és saját költségvetéssel bír az együtt munkálkodás keretein belül. Az EU támogatása ez ügyben tehát összekapcsoltságot hozott, pénzügyi, intézményi és jogi háttér szempontjából. A projektek el is indultak, de még sok megoldandó feladatuk van, a bilateriális körülményekből adódó eltérésekkel, standardokkal vannak még problémák – mutatott rá az esetleges komplikációkra a kutató.
A jogi környezet javítására az Unió létrehozta az ECBM-t, a kohéziós rendeletcsomagot. Célja, hogy a határtérségben a fejlesztések gátját képező jogi és közigazgatási akadályokat kormányzati szinten tudják kezelni. Előírja, hogy a sikeres projektmegvalósítás érdekében kapcsolattartó pontokat kell létrehozni.
Az EU Strukturális és Kohéziós Alapjainak keretében a tagországok számára elérhető uniós források elosztásáról minden esetben monitoring bizottság dönt, amelyben a helyiek is szerepet kapnak. A vezető partner elv, hogy az eredményes megvalósítás érdekében az adott projektben maguk közül felelőst jelölnek ki – vázolta az előremutató lépéseket Fekete Katalin.
A támogatható területek elsősorban a közlekedés, infrastruktúra, minőségi foglalkoztatás, turizmus, környezetvédelem, vízgazdálkodás, egészségügyi kezdeményezések, KKV-k, kulturális örökségek megőrzése kategóriájába tartozik. Az Európai Területi Együttműködés (ETE) 2021-2027-re előirányzott programjában részletes pályázati leírások szerepelnek. A szakpolitikai célkitűzések főleg az adminisztratív kapacitásfejlesztés, az innováció, a fenntarthatóság és az infrastruktúra területére fókuszálnak – informálta a hallgatóságot a lehetőségekről a szakértő.
Magyarország lakóinak 70 százaléka él határtérségben
Fekete Katalin beszámolt arról is, hogy Magyarország 4 program tekintetében irányító hatóság. Az EU-ban jogerősen bejegyzett 68 ETT közül 24-nek vannak magyar tagjai (40%), 19-nek a székhelye is hazánkban található (32%). A magyar-szlovák szakaszon van a legtöbb együttműködés. Magyarország lakóinak 70 százaléka él határtérségben, tehát számunkra nem elhanyagolható a társulások jól funkcionálása.
kötelezettségvállalást a projektszintű beavatkozásra, valamint a jogszabályi módosítások lemenedzselését. Előnyei, hogy azonnali megoldást tud kínálni a kapcsolattartó pontokon és a tervezhetőség a stratégiai fejleszthetőség irányába lendítheti a határ menti fejlesztéseket.
A jó tervezés, a stratégiai irányok kijelölése, az erős koordináció nagy segítség a kormányzat számára, összességében biztató a jövőkép – zárta előadását a Külgazdasági és Külügyminisztérium kutatója.
(OrientPress)
Hogy volt régen...?
